Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Szudán... ----

Magyar Magyar Német Német
Szudán... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Szudán

(Belad-esz-Szudan a. m. a feketék országa), a középkor óta közös neve amaz afrikai óriási területnek, amely a Szaharától D-re nyulik el körülbelül az É. sz. 5°-ig. A Sz.-t fel szokták osztani Ny-i, Középső- és K-i Sz.-ra; mások pedig Magas- és Alacsony-Sz.-t különböztetnek meg. A ny-i Sz. magában foglalja a Szenegál és Niger környékét, a Középső-Sz. a Csád-tó, a Sari és Felső-Binue vidékét, tehát Bornu, Adamaua, Bagirmi és Vadai országokat, végül a K-i Sz., az u. n. egyiptomi, a Felső-Nilus északi vidékeit. A Magas-Sz. a guineai partok és Darfur közti hegyes vidék, az Alacsony-Sz. pedig az egyiptomival esik össze, bár ez utóbbinak is vannak dombos, sőt hegyes részei. A Ny-i Sz., amelyet a Niger és mellékvizei öntöznek, nagyon termékeny. A középső-Sz.-ban ellenben, ahol a Vandalalánc 650 m.-nyire és a Binuétől D-re Adamaua hegyei 3000 m.-nyire is emelkednek, a köztük fekvő síkságokon nagy területek mocsárosak, mig É-on a Szahara felé steppék is vannak. Az éghajlat nagyon forró, amiért a mocsáros vidékeken egészségtelen is. A K-i Sz.-ban a pusztaságok a túlnyomóak; csakis a Nilus völgyében és a Bahr-el-Gazal környékén található igazi trópusi növényzet. Az eredeti termesztett növények a szerecsenköles és az angola-borsó (Cajanus); ezekhez járulnak a banána, a földi dió és különösen a kukorica, továbbá sok ugorkaféle, hagyma, bors, indigó stb. A fauna igen gazdag. Él itt többféle majom, különösen pávián, továbbá oroszlán, leopárd, sakál, hiéna, vaddisznó, bivaly, antilóp, zsiráf, elefánt, orrszarvu, nilusi ló, számos struc, gyöngytyúk, különböző egyéb madarak és a vizekben nagy számmal krokodilusok; a termeszek és sáskák sokszor nagy károkat okoznak. Házi állatok a púpos szarvasmarha, a juh, kecske, teve, szamár és ló; a lakosok sok tyúkot és galambot is tartanak. Ásványokban is szegény ez ország; még leggyakoribb a vas- és rézérc, kevesebb az ólom, salétrom és kén; sót a sivatag oázisaiból kell importálni.

A lakosok vagy négerek vagy fulbék, vagyis fellaták; továbbá részint mohammedánusok, akik az itt-ott letelepedett arabokkal együtt a civilizált osztályt alkotják, részint nyers és vad pogányok. Amazok a földmívelésen, állattenyésztésen és halászaton kívűl iparral is foglalkoznak. A legelterjedtebb a pamut feldolgozása; a Sz.-i kelmék nemcsak a Szahara oázisaiban, de Marokkóban is keresettek. A kereskedelmi forgalom elég élénk és kiterjedt; azelőtt főképen a Szaharán keresztül a Földközi-tenger felé irányult; jelenleg a Binue és Niger mentén a Guineai-öböl felé irányul. A legfontosabb forgalmi helyek: Szegu-Szikoro, Tombuktu, Szokoto, Kacena, Kano, Kuka, Faser és El-Obeid. A főbb kiviteli cikkek: pamut, elefántcsont, rinocerosz-szarv, gyapju, structoll, szudán-gummi, asa foetida, szennalevél, guro-dió, tamariszkusz, indigó, bőrök, bőráruk, szudánkelmék és bár már csekély számmal, rabszolgák. A csekély mennyiségü arany fő piaca Tombuktu és Darfur. A bevitel főbb cikkei: pamutruhakelmék, francia selyem, vászon, a legkülönfélébb finom kendők, északafrikai szőnyegek, pamutköpenyegek (haikok) és fezek, bársony, selyemzsebkendők, üveggyöngyök, vasáruk és fegyverek, apró csecsebecsék, norinbergi áruk, papiros, puskapor, ólom, só, festett bőr és bőráruk Marokkóból, fűszerek, kávé, cukor, lovak, kaurikagyló stb. Fizetőeszközül vagy a kaurikagyló vagy pamutkelmék vagy végül aranypor vagy a só szolgál, sőt néhol a guro-dió és cinngyűrük. A kisebb-nagyobb országok, amelyekben a szultánok korlátlan hatalmat gyakorolnak, a következők: a Haussza-államok, Bornu, Bagirmi, Vadai, Darfur és Kordofán (l. e cikkeket). Ezekhez járulnak a francia Sz. és a mahdi országa.

A francia Sz., amelyet 1892. szakítottak el Szenegambia francia gyarmattól, a Szahara, a Niger, Borgu, Kong, Liberia, Sierra Leone, Futa Djalon és szenegambia közt van; hozzá tartoznak Bambuk, Karta, Fuladugu, Beledugu, Szegu, Masszina, Tombuktu vidékek és a még nem régen önálló Szamori és Tieba országok. A már meghódított terület 132,000 km2, 80,000 lak. A Szenegál vizkörnyékéhez tartozó terület füves puszta; ellenben a Niger felé eső rész nagyon termékeny, míg K. felé ismét a szavannák az uralkodók. A kiválóbb kiviteli cikkek a kaucsuk és a földi dió. A közlekedésre nézve nagy fontossága van a Niger folyónak, amelyet a Kayesig hajózható Szenegállal vasút köt össze, hossza 156 km. A lakosok részint négerek, részint bevándorolt észak-afrikai néptörzsek: fulbék, akiknek sötétebb bőrü ágát tukulörnek hivják s akik mint fanatikus mohammedánusok Kartában, masszinában és Szeguban az uralkodó néptörzset alkotják; mandingok a Szenegál, Bafing környékén és a Felső-Niger mellett; dsolofok a Szenegál és a Niger között, végre Tombuktuban tuaregek és marokkóiak. A kormányzó székhelye Kayes; a legfontosabb forgalmi középpont tombuktu (l. o.). A legmegbizhatóbb hireket ezen vidékekről Binger (1887-1889) és Monteil (1890-91) szolgáltatták. L. még Szenegambia.

A mahdi országa magában foglalja Nubiát Vadi Halfáig, az egyiptomi Sz.-t Atbaráig, Kordofánt, Darfurt, a Bahr-el-Gazal vidékét és az egykori egyiptomi egyenlítőalji tartományt legalább Ladóig és valószinüleg Vadait is. A mahdi országa a szomszéd, európai befolyás alatt álló országoktól lehetőleg elzárkózik. Egykoron e vidék egyiptomi uralom alatt állott. 1881. azonban Mohammed Ahmed az egyiptomi Sz. jó részét hatalma alá hajtotta (l. Mahdi). 1896. az angolok Kitchener pasa vezérlete alatt megtámadták a mahdi országát, és sikerült is nekik nagyobb nehézség nélkül Dongoláig előrehatolni. A mahdi országa ugy látszik össze fog omlani, mert nyugatról a Kongo-állam részéről is támadás készül ellene.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is