Szükségbeli utalványozott

(ném. Nothadressat). A váltó kibocsátója, esetleg valamelyik forgató részéről a váltón kijelölt az a személy, akinek e váltó bemutatandó arra az esetre, ha az intézvényezett az elfogadást megtagadná, vagy az elfogadás dacára a váltót ki nem fizetné. Az ily személynek kijelölése szükségbeli utalványozás (Nothadresse). A magyar váltótörvény (1876. XXVII. t.-c. 56 s köv. §-ai) szerint a fizetési helyre szóló szükségbeli utalvány kijelölésének az a következménye, hogy a váltóbirtokos, ha az elfogadás megtagadtatott v. kieszközölhető nem volt, mielőtt biztosítási visszkeresettel élhetne, az óvás felvétele után a váltót elfogadás végett a Sz.-nak bemutatni tartozik. Több Sz. közül annak kell a váltót előbb bemutatni, kit korábbi előző jelölt ki, tehát legelső sorban annál, kit a kibocsátó kijelölt; ha ez a váltóból magából ki nem tünik, a bemutatás sorrendhez kötve nincs. Ha az intézvényezett a váltót elfogadta, annak a Sz.-nál bemutatása nem szükséges. De ha az intézvényezett az elfogadás dacára a váltót ki nem fizetné, a váltóbirtokos nemcsak a váltót óvatolni, hanem a fizetési napot követő második köznap eltelte előtt a Sz.-nak fizetés végett bemutatni s a bemutatás eredményét az óvásba vagy annak függelékébe feljegyeztetni tartozik. Ha ezt elmulasztja, az utalványozó és az azt követők ellen a visszkeresetet elveszti.

Forrás: Pallas Nagylexikon