Szükségpénzek

e néven olyan pénzfajokat értünk, melyek különösen háborus idők alkalmával a megakadt pénzforgalom pótlására bocsáttatnak ki városok, körülzárt várak, katonai parancsnokságok, üzleti cégek, gyárak, többször magától az államtól is. Ilyen, rendesen csak névértékü érmek (ezüst, réz, ólom, papiros stb.) a rendes pénzforgalom visszaálltával vagy folyó pénzzel váltatnak be, vagy ha a győző fél azokban törvénytelen forgalmi eszközt lát, váltság nélkül vonatnak be s értékteleneknek nyilváníttatnak. (Igy jártak el az osztrákok az 1848-49-iki Kossuth-bankókkal.) Minden ország numizmatikája ismer ilyen kibocsátványokat. A magyar érmészetben első helyen említendők a II. Rákóczi Ferenc-féle rézpolturák (libertások) s a velük egykoru lipótvári, eperjesi, nagyváradi Sz., melyeket I. Lipót és I. József várparancsnokai bocsátottak ki (EX NECESSITATE). Sz.-nek tekintendők az 1807-iki osztrák 30, 15 krosok és kisebb rézpénzek, melyek a devalvációval nagy értékcsökkenést szenvedtek. Hazánkban az 1848-49-iki szabadságharc idején számos papiros szükségpénz került forgalomba ugy magyar mint osztrák részről, p. Arad, Komárom, Eger, Temesvár, Pest, Sárospatak, Rozsnyó, Dobsina, Karánsebes, Eszék, Karlóca, Ó-Liszka, Tolcsva, Mád, Szakolca stb. helyekről. A Sz. csoportjába tartoznak a Kossuht féle new-yorki és londoni papirospénzek, ugy az 1860. és 1866. kibocsátott bécsi papirostizkrajcárosok.

Forrás: Pallas Nagylexikon