Szuleiman pasa

török tábornok, szül. Trákiában 1838., megh. 1883 ápr. 15. Kiképeztetését a katonaiskolában nyerte, melynek végeztével 1854. a hadseregbe lépett. 1862. mint kapitány kitüntette magát a montenegrói háboruban, 1867. pedig Kréta szigetén, honnan ivsszatérve a hadi iskolában mint tanár nyert alkalmazást. Ez időre esik irodalmi működése; irt egy világtörténelmet és egy török grammatikát. Később Redif pasa alatt Jemenben küzdött, azután a hadi iskola aligazgatójává, majd igazgatójává neveztetvén ki, ezt egészen európai módon szervezte. 1875. részt vett az összeesküvésben Abdul-Aziz ellen s azután osztálytábornokká neveztetvén ki, mint ilyen az 1876-iki szerb háboruban egy hadtest élén elfoglalta Knyasevácot és a djuniszi magaslatokat s nagy része volt az alexináci győzelemben is. 1877. a zavargó Boszniában és Hercegovinában főparancsnokká tették, onnan benyomult Montenegróba, de midőn jul. az oroszok hadat izentek a törököknek és Ruméliába törtek, az oroszok ellen küldötték. Eski-Zagránál az oroszokat visszavetette, de a Sipka-szorosból nem tudta őket kiszorítani, bár makacs támadásait aug. és szept. is folytatta. Okt. 2-án a dunai hadsereg fővezérévé neveztetvén ki, ennek egy részével 1878 jan. a Balkán mögé vonult vissza s jan. 16. és 17. Filippopol mellett teljes vereséget szenvedett. Márciusban elfogatott s a hadi törvényszék dec. 2. a ruméliai hadjárat miatt degradációra s 15 évi várfogságra itélte, de a szultán megkegyelmezett neki. V. ö. Macrides, Proces de Suleiman pacha (Konstantinápoly 1879).

Forrás: Pallas Nagylexikon