Szundetics

János, szerb költő, szül. Glinjevben (Bosznia) 1825 jun. 24-én. 1843. a zárai papnevelőbe lépett, hol a teologia tanára volt egész 1864-ig, midőn a montenegrói fejedelem titkára lett; mint ilyen diplomáciai küldetésben járt Moszkvában, Bécsben és 1886. Rómában, hol az ő közvetítésével létesült a pápa és Montenegro közt a konkordátum. 1874. nyugalomba vonult s azóta Cattaróban lakik. Érdemeiért sok magas rendjellel tüntették ki. Költeményei: Srce (Sziv); Niz bisera (Gyöngyfűzér); Cviece (Virágok); Viencic domoljubnih pjesama (Hazafias dalok koszorucskája); Krvava kosulja (A véres ing); Ljubav i cviece (Szerelem és virágok); Tuzna knjiga (Szomoru könyv); Milje i Omilje. Költeményeiben lelkes szószólója a szerbek és horvátok kibékítésének, ennek külső kifejezéséül hol cirill, hol latin betükkel nyomatja műveit.

Forrás: Pallas Nagylexikon