Szuppán

1. Vilmos, pedagogus, szül. Budán 1854. A középiskolát Velencében, Bécsben és Pesten végezte, azután a József-műegyetem mérnöki szakosztályába lépett, honnan átlépett a tanárképzőbe. Matematikai-fizikai tanulmányait elvégezvén, letette a középiskolai tanári vizsgálatot s a műegyetemen az ábrázoló geometria repetitora lett. 1875. kineveztetett rendes tanárrá a székelyudvarhelyi állami főreáliskolához, 1880. a budapesti állami polgári iskolai tanítóképezdéhez, 1886. beosztatott a közoktatásügyi minisztérium népoktatásügyi osztályába, 1893. kineveztetett a budapesti állami felsőbb leányiskola igazgatójává s a vidéki állami felsőbb leányiskolák miniszteri biztosává. Nagy tevékenységet fejtett ki a tanügyi irodalom terén, de különösen a minisztérium kebelében és mint az országos közoktatási tanács népoktatásügyi előadója tanügyi szervezeti ügyekben. Érdemei jutalmául kapta 1890. a képezdei igazgatói, 1897. a királyi tanácsosi címet. Nagyobb irodalmi művei számtani,geometriai és természettani tankönyvein kivül: A népoktatásügy szervezete (Lévay Ferenccel és Morlin Emillel); Pedagogiai jelentés az ifjuság testi neveléséről (megjelent német és olasz nyelven is); Ábrázoló geometria; A felsőbb leányiskolák multja és jelene stb.

2. Sz. Zsigmond, c. püspök, nyelvészeti iró, szül. Körmöcbányán (Bars) 1814 jan. 18., megh. Esztergomban 1881 jul. 17. Tanult Körmöcbányán, Vácon, a bölcsészetet és teologiát Nagyszombatban végezte 1834. Ez időtől 1837 febr. 22-ig, midőn pappá szentelték, Esztergomban mint magánnevelő működött, azután itt segédlelkész volt. 1839. bölcsészetdoktorrá avatták és az esztergomi főszékesegyházhoz egyházi énekkarigazgatóvá nevezték ki. 1840 szept. a nagyszombati érseki liceumban hitszónok, tanár és tanulmányi felügyelő, majd szentszéki ülnök, 1852. gimnáziumi igazgató u. o., 1855. pápai kamarás, 1858 szept. 4-én pozsonyi, 1861 febr. 14. esztergomi kanonok, 1865 ápr. 11. címzetes apát, 1869 jun. 12. komáromi főesperes. 1870 márc. 23. besztercebányai megyés püspökké neveztetett ki és jun. 27. prekonizáltatott, de jul. 16. lemondott, mielőtt felszenteltetett v. a megye kormányzását átvette volna. Ekkor visszahelyezték a káptalani székbe s egyben nyitrai főesperessé s novii c. püspökké tették. Önálló művei: magyar nyelvtan (Nagyszombat 1844); Az irásbeli előadás törvényei (u. o. 1845); A próza s költészet nyelve (Pozsony 1847); A magyar s külföldi irodalom története (u. o. 1847) és néhány szentbeszéd. V. ö. Zelliger A., Egyházi irók csarnoka.

Forrás: Pallas Nagylexikon