Szupplikánsok

(lat.) a. m. segélyt kérők, könyöradományokat gyüjtők. A hazai evang. és ref. közép- és felső iskolák, kollégiumok és az ezekben tanuló szegény ifjak az egyes gazdag hitrokonok s Erdély református fejedelmei által időnként tett alapítványokon kívűl, a protestáns gyülekezetek s tehetősebb egyháztagok adományaiból tartották fenn magukat egészen a későbbi időkig. Az ily adományok gyüjtésére szolgáló egyik intézmény volt a szupplikáció. Az egész országban levő (Erdélyt nem számítva) evang., illetőleg ref. gyülekezetek fel voltak osztva a különböző főiskolákban különböző módon, járásokra, spártákra; az iskolai év végével a vállalkozó idősebb deákok (teologusok, jogászok) osztály s érdemsorozat szerint választottak egy-egy spártát; a hiteles pecséttel, segélyt kérő felhivással és adakozási rovattal ellátott könyvecskében elősorolt 50-60-70 egyházat sorra járták. Egy-egy iskola részére ily úton begyült évenként több száz forint, régebben váltó, később pedngő forintokban, ugy hogy egy tanári széket, vagy néhol felet az ily segélyből fenn lehetett tartani; a mellett a Sz.-nak 4-5 hétig volt ingyen ellátásuk a tanítóknál v. lelkészeknél, egy kis összeget is szereztek maguknak és országot-világot láttak. Ezeken az u. n. nyári Sz.-on kívűl voltak az őszi Sz.-ok, akik okt. végre felé a főiskola vidékén levő egyházakba mentek ki egy-két hétre élelmi szereket (babot, lencsét, burgonyát stb.) gyüjteni a diákság konviktusa v. élelmezése céljaira. Az újabb idők szellemével ellenkezvén ezen intézmény, a ref. egyházban az 1881-iki debreceni zsinat, az evangelikusoknál az 1891-iki zsinat megszüntette a patriárkális idők ezen ódon szokását.

Forrás: Pallas Nagylexikon