szvit

Több tételes zenei műforma, közös hangnembe tartozó ciklikus sortánc, melyben gyakorl a lassú-gyors és a páros-páratlan ütemű stilizált táncok váltakozása. A XVII. sz.-tól tűnik fel, s az udvari ünnepek szertartásszerű táncsorához ad zenét. A tánctételek címei gyakran utalnak a táncok népi v. nemzeti eredetére. A XVIII. sz.-ban a táncok sorát nyitánnyal ouvertuer (e.: vertür) kezdték. A szvit műformában a legmagasabb művészetet Johann Sebastian Bach és Handel alkotásai képviselik. A XX. sz. szvitjei már nem táncos karakterűek és nem tartják meg a tételek közös hangnemét. A tételek laza szerkezeti kapcsolatát a gondolati tartalom fűzi egységbe. Leggyakoribb formája az ún. opera- v. balettszvit, amely az eredeti nagy terjedelmű mű legpregnánsabb részeiből alkot ciklikus művet. Az ilyen szerkesztésmód során a zeneszerző gyakran eltér az eredeti sorrendiségtől. A mai magyar zene leghíresebb alkotásai e műformában: Kodály Zoltán: Háry-szvitje és Bartók Béla: Csodálatos mandarin-szvitje.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás

• hangnem
• tánc
• nyitány
• alkotás
• tartalom
• forma
• mű