szvit
zene
Több tételes zenei műforma, közös hangnembe tartozó ciklikus sortánc, melyben gyakorl a
lassú-gyors és a páros-páratlan ütemű stilizált táncok váltakozása. A XVII. sz.-tól tűnik fel, s az
udvari ünnepek szertartásszerű táncsorához ad zenét. A tánctételek címei gyakran utalnak a
táncok népi v. nemzeti eredetére. A XVIII. sz.-ban a táncok sorát nyitánnyal ouvertuer (e.:
vertür) kezdték. A szvit műformában a legmagasabb művészetet Johann Sebastian Bach és
Handel alkotásai képviselik. A XX. sz. szvitjei már nem táncos karakterűek és nem tartják meg a
tételek közös hangnemét. A tételek laza szerkezeti kapcsolatát a gondolati tartalom fűzi
egységbe. Leggyakoribb formája az ún. opera- v. balettszvit, amely az eredeti nagy terjedelmű
mű legpregnánsabb részeiből alkot ciklikus művet. Az ilyen szerkesztésmód során a zeneszerző
gyakran eltér az eredeti sorrendiségtől. A mai magyar zene leghíresebb alkotásai e műformában:
Kodály Zoltán: Háry-szvitje és Bartók Béla: Csodálatos mandarin-szvitje.
Szerkesztette: Lapoda Multimédia
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|