Szvorényi

1. József, iró, ciszterci-rendü áldozópap, szül. Sátán (Borsod) 1816 jul. 5., megh. 1892 dec. 11. Középiskoláit Egerben végezte. 1833. az egri növendékpapok közé lépett és folytatta filozofiai tanulmányait. 1835. a teologiát kezdte hallgatni Egerben, de a harmadik év befejezte után 1838 szept. 14. a ciszterci-rendbe lépett. 1839-ben tanár lett Székesfejérváron, ahol 1840 aug. 17-én pappá is szentelték. 1846. a amgyar tud. akadémia levelező tagjául választotta. 1849-ben egri tanár, 1854. mint az akadémia által a magyar-német műszótár szerkesztésére kiküldött bizottság tagja, Pestre tette át lakását. A szótár elkészültével 1856. visszament Egerbe tanárnak. 1866-ban u. o. igazgató és 1868. egyúttal perjel is. 1886. érdemeinek elismeréséül a király a Ferenc-József-rend lovagkeresztjével tüntette ki és a magyar tud. akadémia tiszteleti tagjává választotta. 1892. a főigazgatói címet kapta. Művei: Magyar ékes szókötés (a magyar tud. akadémia által 100 arannyal jutalmazott első rangu pályamunka, Buda 1846); Az ó-classica literatura főbb pontjai (Eger 1851); Ékesszólástan (u. o. 1851, több kiadást ért); Olvasmányok a gymnasiumi s ipartanodai alsóbb osztályok számára (4 kötet, Pest 1855, számos kiadást ért); Magyar nyelvtan (u. o. 1861, több kiadásban); Kisebb magyar nyelvtan (2 rész, u. o. 1865, több kiadásban); Magyar irodalmi szemelvények (u. o. 1867, 2. kiad. 1873); A magyar irodalmi tanulmányok kézikönyve (u. o. 1868, 2. kiad. 1876); A magyar nemzeti irodalom rövid ismertetése (u. o. 1869); Elméleti és gyakorlati nyelvkönyv (u. o. 1871); Gyakorlati tanácsok a házi és nyilvános nevelés körében (Budapest 1890). Ezeken kivül több kisebb munka; számos emlékbeszéd, költemény, értekezés, különféle lapokban (Honművész, Anastasia, Magyar Akadémiai Értesítő, Új Magyar Muzeum, Divatcsarnok) stb. és gimnáziumi értesítőkben. Szerkesztette végül a következő munkákat: Officia propria juxta rubricas Breviarii Cist. (Eger 1869); Vitkovics Mihály munkái (2 köt., Budapest); Szemerei Szemere Pál munkái (3 köt., Budapest 1890). V. ö. Emlékkönyv, melyet közrebocsát a hazai ciszterci-rend (Budapest 1896).

2. Sz. Mihály, egyháztörténeti és jogi iró, apátplébános, szül. abaúj-Enyickén 1750 szept. 17-én, megh. Keszthelyen 1814 okt. 26. Alsóbb és középiskoláit Kassán, Gyöngyösön és Szatmáron, 1769. mint veszprémegyházmegyei növendék a teologiát Bécsben végezte, ahol a teologiai doktori koszorut is elnyerte. Pappá szentelték 1774-ben. 1777. rendkivüli teologiai tanár a budai egyetemen, 1784. zágrábi, 1786. pesti, 1788. pozsonyi, 1790. veszprémi tanár, 1798. karádi plébános, 1808. keszthelyi plébános, majd hahóti címzetes apát. Munkái: Causa Religionis contra Libertinos defensa (Buda 1779); Causa Religionis contra Helvetiae et Augustanae Conf. Cultores defensa (u. o. 1781); Az anyaszentegyházban gyakorolt búcsukról (u. o. 1782); Officia hominis catholici (u. o. 1783); Historia Religionis et Ecclesiae chrisstianae (2 köt., Pozsony 1789); Regni Ungariae Amoenitates (6 köt., Győr 1795); Vitéz Kinisy Pálnak hamvai (Veszprém 1797); Jus publicum comm. (2 rész, u. o. 1803); Jus privatum Eccl. Hung. (3 rész, u. o. 1804-05); Synopsis Critico-Historica Decretorum Syn. pro Eccl. Hung. Cath. editorum (u. o. 1807) stb. V. ö. Zelliger A., Egyházi irók csarnoka.

Forrás: Pallas Nagylexikon