Tábori

Róbert, iró és hirlapiró, szül. Almáson (Bács) 1855 nov. 10. Középiskolai tanulmányait Baján, egyetemi tanulmányait Bécsben és Budapesten végezte. Mint hirlapiró 1874. kezdte meg pályáját Bécsben a Fremdenblattnál, aztán a Morgenpostnál folytatta, levelezője volt a Pesti Hirlapnak Bécsből és utóbb Berlinből. 1884. hazajött és belépett a Pesti Hirlap szerkesztőségébe. 1887-től 1890-ig a Temesváron megjelenő Délmagyarországi Közlönyt szerkesztette, aztán három évig Budapesten a Magyar Ifjuságot és jelenleg az Új Idők helyettes szerkesztője, valamint a Pesti Napló belmunkatársa. Következő eredeti művei jelentek meg: A szobor titka (regény, 1885); Kulturképek (novellák és rajzok, 1889); Ildiko (dráma, Temesvár 1890); Párbaj (regény, 1890); Az élet folytatásokban (regény, 1890); Görbe hegyek országában (ifjusági regény, 1891); Temesvári királybiró (ifjusági regény, 1892); Átalakulások (regény, 1893); Bergengócia (ifjusági regény, 1893);Kong-Kheou (ifjusági regény, 1893); A nagy játék (regény két köt., 1893); Az utolsó mentsvár (történeti elbeszélés az ifjuság számára, Pozsony 1893); Vak Bottyán (ifjusági elbeszélés, u. o. 1893); Szabadsághősök (ifjusági regény, 1894); Korhadt oszlopok (regény, 1895); A templom kulcsa (történeti regény, 1893);Vidám történelem (1895); Gábor Áron (1896); Hajdukirály (történeti elbezsélések, 1897); A negyven éves férfiu (regény, 1897). Német nyelven: Zwischen Einst und Jetzt (Mikszáth elbeszéléseinek átültetése, 1886); Ildiko (dráma 3 felvonásban). Azonkivül németből és franciából számos regényt magyarra fordított. Ildiko címü drámája, amely a kolozsvári pályázaton száz arany díjat nyert, szintén megjelent magyar és német kiadásban. Mint műfordító számos kiváló magyar iró műveit ültette át német nyelvre és viszont több német és francia irót fordított le magyarra.

Forrás: Pallas Nagylexikon