Tagadó ige

a magyar nyelvben a nincs, nincsen, nincsenek és sincs, sincsen, sincsenek, melyek magukban foglalják a van ige fogalmát (nincs, németül: er ist nicht). De a többi finn-ugor nyelvben a tagadás egyéb esetekben is rendszerint külön tagadó igével történik, úgy hogy a tagadó szó veszi föl az igei személyragokat, p. finnül e-n mene nem megyek, e-t mene nem mész (mintegy nem-ek men, nemsz men). Viszont a török nyelvek igéiben a tagadást egy-egy különképző fejezi ki, p. bil-mek tudni, bil-me-mek nem tudni. V. ö. a tagadó igékről Szinnyei és Simonyi cikkeit (Magyar Nyelvről 13. köt.).

Forrás: Pallas Nagylexikon