Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
takarékpénz... savings ban...

Magyar Magyar Német Német
takarékpénz... Sparkasse (...

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Takarékpénztár

Hitelközvetítő intézet, amely eredetileg többnyire emberbaráti intézmények gyanánt keletkezett, később azonban sok helyen átalakult s napjainkban jobbára, mint nyerészkedő vállalat működik. eredetileg az volt a céljuk, hogy a kisiparosok és kisgazdák a legcsekélyebb nélkülözhető pénzüket is biztos helyre és gyümölcsözően helyezhessék el s ez által az alsóbbnéposztályok szerzési és takarékossági ösztöne fokozódjék. A nyugati államokban legtöbbnyire hatósági felhívásra vagy legalább hatósági felügyelet alatt keletkeztek s majd mindig jótékonysági közérdekek szolgálatával voltak összekapcsolva. Az első T.-ak a múlt század második felében (Lipcsében 1765. a Herzogliche Leihkasse, Hamburgban 1778. egy magánvállalat T.-a, Oldenburgban 1786-ban, Kielben 1896. stb.) keletkeztek Németországban, a század vége felé pedig Svájcban (Basel, Bern), majd Angliában (Londonban 1798.), későbben Franciaországban (Párizsban 1818.), azután Ausztriában (Bécsben 1819.),Svédországban (Stockholmban 1821.), Velencében és Lombardiában (1822). Ezután egész Európában gyorsan terjedtek el. Hazánkban a hitelközvetítő intézetek közül T.-ak terjedtek el legkorábban; már 1827-28. a bécsi első osztrák T.-nak Pozsonyban, Nagyszombatban, Érsekújváron, Győrben, Zólyomban, Szegeden, Eszéken és Varasdon fiókjai voltak, de ezek nagyobb részt már 2-3 év múlva megszűntek, legtovább (1841-ig) maradtak fenn közülük a pozsonyi és nagyszombati fiókok. Ezen első kísérletnek még sikertelensége mellett is megvolt az a nagy haszna, hogy megismertetvén hazánkban a T.-i intézményt, kétségtelenül nekik köszönhetjük az első magyar T.-akat. Azokon a helyeken, ahol e rövid életű fiókok működtek, már a negyvenes években mindenütt önálló T.-ak alakultak. Az említett osztrák fiókoktól függetlenül alakult meg 1836. a brassói általános T., amely Lange Péter helytartósági tanácsos kezdeményezésére s a nürnbergi T. mintájára jótékonysági célokkal kezdette meg működését s e jellegét mind e mai napig megtartotta. Időrendben utána, fontosságra és hatásra nézve azonban sokkal előtte kell felemlítenünk a pesti hazai első T. megalapítását 1840. Ez intézet példája adta meg az egész országnak a mintát és az impulzust a T.-akalapítására s már a negyvenes években gyors egymásutánban alapítottak T.-akt:1840. Aradon, 1841. Nagyszebenben, 1842. Pozsonyban és Sopronban, 1844.Esztergomban, Győrben, Kassán, Kőszegen, 1845-ben Eperjesen, Komáromban, Miskolcon, Nagykanizsán, Pécsen, Szegeden, Székesfehérváron, Veszprémben, Besztercebányán, Losoncon, 1846. Budán, Debrecenben, Egerben, Iglón, Lőcsén, Nagyszombatban, Szekszárdon, Temesváron, Zágrábban, 1847. Jászberényben, Körmöcbányán, Nagyváradon, Selmecen, Szatmárnémetiben, 1848. Baján és Érsekújváron. Tehát a század közepéig összesen 36 T.-a volt az országnak. E T.-ak megalakulásuk előtt, sőt egy darabig néha még működésükben is, a pesti hazai első T.-t tekintik követendő példának s általánosan terjesztették azt a Fáy Andrástól származott elvet, hogy a T.-ak «se puszta könyörületivé, senyerekedővé ne váljanak»; csakhamar azonban átalakultak a pozsonyi T. mintájára részvénytársulatokká, s általánosan uralkodott bennük a spekulatív üzletiszellem. Ez az átalakulás, amely egészen megfosztotta a magyarországi T.-akat eredeti humánus jellegüktől, egyedül áll az európai hitelintézetek történetében. E jelenségnek az adja meg a magyarázatát, hogy amíg Európában s különösen Németországban és Ausztriában a T.-ak községi alapítások voltak, addig nálunk a községi élet pangása mellett majdnem mindig hatósági támogatás nélkül, sőt sokszor egyenesen a hatóság akarata ellenére keletkeztek, s így a T.-ak alapítói semmiképpen sem voltak hajlandók a hatóságok amúgy is nagyhatalmát növelni.

E T.-ak foglalkoztak jelzálog- és lombardkölcsönök adásával, továbbá leszámítolási ügyletekkel. A betétek folytonos növekedését részint újT.-ak alapítása, részint pedig a régiek gyors és hatalmas gyarapodása idézte elő. A főváros túlsúlya azonban ekkor még egyáltalában nem mutatkozott annyira, mint ma s csak 1845 óta magaslik ki a pesti hazai T. testvéregyesületei közül, de még 1849. sem érik el betétei a pozsonyi és a nagyszebeni T.-ak betéteit együttvéve. Így állott hazánkban a T.-ak ügye a szabadságharc idejét megelőzőleg. Ekkor következtek a háborúnál is rosszabb polgárháborúnak tőkeromboló hatásai: a betéteket rohamosan szedték ki a T.-akból, viszont aT.-ak meg az üzleti viszonyok pangása és az 1848. IX. t.-c. által az úrbériséggel terhelt földbirtokokra adott moratórium miatt nem voltak képesek követeléseiket behajtani. Ezekhez járult azután a szabadságharc leveretése után az a csapás, amely az egész ország hiteléletét érte azzal, hogy a magyarbankjegyek teljesen elveszítették értéküket. Súlyos évek következtek ekkor a legtöbb hitelintézetre s a T.-ak évekig nem voltak képesek részvényeseiknek osztalékot fizetni. Nagyon megnövelte a gazdasági, társadalmi és politikai bajokat a T.-akra nézve az 1852 nov. 26-án nyílt parancsban statuált egyesületi törvény, amelynek alapján a kormány tekintet nélkül arra, hogy az egyes T.-ak alapszabályai a helytartó tanács által annak idején jóvá hagyattak-e vagy sem, a T.-akra kivétel nélkül alkalmazni kívánta azt az 1844-iki osztrák egyesületi regulatívumot, amely tisztán jótékony egyesületek számára készült. A kérdéses regulatívum 12. §-a azt rendelte, hogy a tiszta nyereségnek a tartalékalap dotálásán felül megmaradó része jótékony közcélokra fordítandó, s így a magyar T.-ak részvényesei elestek volna tőkéik jövedelmeitől. Hosszú és bosszantókérvényezésekkel, nagy bizonytalanságban telt el majdnem az egész abszolút korszak s a legtöbb T. csak a 60-as évek elején kapta meg alapszabályainak jóváhagyását. Ez idő alatt természetesen igen lassú volt a T.-ak fejlődése is; az 1850-54 közötti években a betétek összege 79.667,900 forintra, 1855-59között 131.296,500 forintra, 1860-64 között pedig 216.862,200 forintra rúgott, amely adatok a negyvenes évek gyors lendületéhez képest nagyon szerények.

Ugyanez idő alatt, 1853 máj. 1. lépett nálunk életbe az osztrák polgári törvénykönyv, amelynek 994. §-a megállapította, hogy zálog mellett adott kölcsönökért 5 %, zálog nélküliekért pedig 6 % kamatot lehet kikötni. Természetes következménye lett ennek az, hogy a jelzálogos kölcsönök egyre kisebb arányokat, a váltóleszámítolási ügyletek pedig folyton nagyobbodó terjedelmet tüntettek fel. Ez a visszás és kényszerű állapot csak 1861 után változott meg, amikor az országbírói értekezlet a régi kereskedelmi törvények visszaállításával a kamatkorlátozásokat megszűntette. Az üzleti életben ekkor beköszöntött szabadság új T.-ak alapításában is csakhamar lendületet idézettelő. A kiegyezés után a T.-ak kivétel nélkül megváltoztatták a regulatívum által reájuk erőszakolt alapszabályokat. Az újonnan alapított T.-ak általában kis alaptőkével alakultak, úgyhogy 1869 végén 133 T.-nak összesen 5.898,677forint befizetett részvénytőkéje volt, amelyből egyre-egyre átlag 52,166 Ft jut. A betétálladék 1867 végén 64,04 millió, 1869 végén pedig 109,71 millió Ft volt, ami e két év alatt 58 % emelkedést jelent. Ezután az 1869-iki bécsi börzeválságot leszámítva, folytonosan gyarapodtak egyéb hitelintézeteinkkel együtt a T.-ak is; 1872-ben már 260 T. működött az országban, amelyek 13,9millió Ft befizetett alaptőke mellett 150,6 millió Ft betétet kezeltek. Az egymást követő rossz termések dacára egymást érték a nagy alapítások s mindenki bizalommal és reménnyel volt eltelve, mikor 1873 máj.-ban kitört a nagy európai börzeválság, mely csakhamar általános gazdasági válsággá növekedett. E csapást hosszú és meddő szünet váltotta fel, a takarékpénztárak fejlődését is megakasztotta, jóllehet maga a válság ez intézeteket közvetlenül aligérintette.

Amint a katasztrófa elmúlt, újra megindult a haladás a T.-ak körében is.

A T.-ak számának, az alaptőkének, a tartaléknak s a betéteknek állandó növekedése az elhelyezést kereső tőkék szaporodását jelenti; a nyereség %-ának bár kis mértékű, de állandó csökkenése viszont azt mutatja, hogy egyre kisebb lesz a szedett és a fizetett kamatlábak közötti különbség.

Az iskolai T.-ak. A tanító az iskolában a tanítás végeztével összegyűjti s minden egyes tanulónak gyűjtő-könyvecskéjébe bejegyzi bármily kisbetétjeit, aztán közös számlára megkísérti azokat gyümölcsöztetni. Állítólag Angliában a múlt század végén alapította az első iskolai T.-t. Wakefield asszony Tottenhamben, de csak 1866 után jutott nagy diadalra Gentben, ahol Laurent tanár kezdeményezését oly siker követte, hogy 16,700 tanuló között1000-nek összesen 154,000 frank megtakarított pénze volt. Olaszországban törvény szabályozza, Francia-, Angol- és Németországban e célra alakult egyesületek támogatják az iskolai T.-akat. Hazánkban 1875. Weisz Bernát Ferenc kezdeményezésére indultak virágzásnak s 1884. már 541 iskolában 900 tanító200,000 Ft-nál nagyobb összeget kezelt az iskolai T.-akban. Az országos képviseleti tanítógyűlés javaslatára 1881. a közoktatásügyi miniszterrendelettel szabályozta ez ügyet. Azóta azonban annyira hanyatlott, hogy ma csak szórványosan fordul elő egyes iskolákban. Ellenzőik azt hozzák fel, hogy a gyermeket önzővé, kapzsivá és irigykedővé teszi, azután meg szerzési munkanélkül csakugyan nem lehet senki sem takarékos. Ezek a pszichológiai és pedagógiai ellenvetések annyival is nyomatékosabbak, mert az iskolai T.-aknak gazdasági jelentősége is nagyon problematikus.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is