Takáts

1. János, az alkotmányos éra első országos távirda-főigazgatója, szül. Kolozson 1813., megh. Kézdi-Vásárhelyen 1881 jul.6. Tanulmányait Kolozson kezdte és Nagy-Enyeden a Bethlen-kollégiumban folytatta. A természettudományokat előbb a bécsi politechnikán, majd a berlini egyetemen hallgatta, azután tanulmányozás céljából beutazta Európa nyugati államait. Mint kiváló fizikus 1845. a kolozsvári ref. főgimnáziumban kezdte meg nyilvános működését rendes tanári minőségben. 1849. a közmunka- és közlekedésügyi minisztériumban működött mint titkár. A szabadságharc után börtönbe vetették s csak nyolc évi fogság után bocsátották szabadon. Ekkor Pesten vállalt tanári állást a Szőnyi-féle magánintézetben s mint a természettudományi társulat titkára működött. 1856. Erdélybe ment vissza, ott ismét a kolozsvári ref. főgimnázium tanára és egyszersmind igazgatója lett. Az alkotmány helyreállításával Gorove T.-ot szemelte ki a távirdaintézet vezetésére. 1867 jul. 15. foglalta el távirda-főigazgatói állását. Céltudatos terv szerint a magyar távirda hálózatot oly irányban fejlesztette, hogy központja az ország fővárosa legyen. Fő gondja volt a távirdaszolgálat megmagyarosítása. Érettségi vizsgát tett ifjakat édesgetett atávirdaszolgálatra, rövid 3 hónapos távirdai tanfolyamon képeztetvén ki őket; különösen sokan léptek igy a távirda szolgálatba az erdélyi ifjak közül. Képviselte Magyarországot a bécsi nemzetközi távirdai értekezleteken. Hivatalos teendői mellett a közügyekben is tevékeny részt vett; a földrajzi társaságnál kiváló munkásságot fejtett ki; a természettudományi társulatnak tevékeny tagja és másodelnöke volt. Szakszerű munkái és dolgozatai a Budapesti Szemlében jelentek meg.

2. T. József (péteri és téti), iró, szül. Keszthelyen 1767márc. 18-án régi nemes családból, megh. Győrben 1821 máj. 3. Iskoláit Keszthelyen és Győrben végezte, az utóbbi helyen különösen a lelkes magyar Fabchichnak tanításai voltak reá nagy hatással. 1786-90. elvégezte a teologiai tanfolyamot a pozsonyi papnevelőben, de lemondott a papi pályáról s Keszthelyre ment, hol Festetics György gróf fiának, Lászlónak nevelője lett, kivel Bécsbe ment. Bécs akkor központja volt a magyar irodalomnak s így T. sok magyar íróval ismerkedett ott meg, a főúri körökben is szívesen látott vendégvolt s összeköttetései révén könnyen szerzett írótársainak valamire engedélyt, pénzt vagy mecenást. Kisfaludy Sándor Himfyjének megjelenését is ő tette lehetővé s ő terjesztette a legszorgalmasabban. 1796. adta ki Bécsben Költeményes munkáit, melyek legnagyobbrészt tanító költemények. 1797. végén növendékével beutazta Magyarországot, ugyanekkor egy nagyobb tanulmányt irt a hazai utazásról, mely azonban kéziratban maradt. Nagy érdeme a Magyar Minervac. könyvkiadó vállalat létrehozása és szerkesztése, melyet hibásan tulajdonítanak Bacsányinak. A vállalatot kezdetben Festetics segélyezte, de csakhamar megvonta tőle támogatását s akkor T. a saját költségén folytatta. Ebben jelent meg Erkölcsi oktatások (1799) c. velős magyarsággal irt munkája, mely dísze múlt századbeli pedagógiai irodalmunknak. 1799-ben lemondott 9 évig viselt nevelői állásáról, mint tekintélyes és vagyonos földbirtokos Téten telepedett le. Innen kapta másik előneve mellé még 1808. a téti előnevet. Korának irodalmi mozgalmaiban tevékeny részt vett, majdnem minden jeles íróval levelezett és összeköttetésben állott, különösen a dunántúliakkal. Révai Miklós nagy grammatikájának kiadását az ő buzgalma tette lehetővé (noha Révai ellenfele volt) s ő adta ki Horváth Endre Zirc emlékezete c. ismert eposzát. Jeles cikke A recensiókról (Tudományos Gyűjtemény, 1818) nagy figyelmet keltett s Kazinczy felelt is reá. 1816. Győr vármegye főjegyzőjének választotta meg s mint ilyen sokat tett a magyarság érdekében. Gazdag levél- és kézirattára elkallódott, irodalmunk nagy kárára. Emlékét T. Sándor újította fel egy nagy szabásu tanulmányban.

3. T. Sándor, kegyesrendi tanár, szül. Komáromban 1860 dec.7. Iskoláit u. o. és Pozsonyban végezte. 1881-ben a kegyesrendbe lépett s anyitrai kegyesrendi intézetben s a budapesti egyetemen folytatta tanulmányait. A tanári pályát 1886. kezdte meg Nyitrán, honnét három év múlva Budapestre helyeztetett. Azóta a fővárosban szolgálja az oktatásügyet. számos értekezést, tanulmányt és tárcát irt lapokba és folyóiratokba. Önálló művei: Komárom IV. Béla alatt (pályadíjat nyert értekezés, 1885); Lapok egy kis város multából (1886); Péczeli József élete (1887); A paedagogiai büntetések filozófiája (I. rész 1888, II. rész 1889); Péteri Takáts József élete (1890); Benyák Bernát és a magyar oktatásügy (1891); Lutter Nándor emlékezete (1892); Pállya István élete (1894); Részletek a nyelvújítási harc történetéből; A főváros alapította budapesti piarista kollégium története (1895). E lexikonba a kegyes rendi atyák életrajzait irja.

Forrás: Pallas Nagylexikon