Talajhőmérséklet

A talaj felszinének a hőmérséklete közvetlenül követi a Napjárását és igy a talaj felső rétegének felmelegedése és lehűlése naponként és évenként párhuzamban változik a levegő hőmérsékletével. De nagyobbodó mélységgel a Nap hatása mindinkább gyengül, ugy a napi mint az évszakos ingadozás kisebbedik és bizonyos mélységben a T. már állandó, közömbös pont. A közömbös pont mélysége a talaj nemétől, nevezetesen hővesztő képességétől függés természetesen az illető hely éghajlati viszonyai szerint is változik. A budai reáliskolában végzett megfigyelésekből következtetve (Schenzl), ott a t.15 m. mélységben állandónak tekinthető és 12 m. mélységben az összes évi ingadozás nem nagyobb 0,1°-nál. 1 m. mélységben az átlagos T. közel egyenlő a levegő hőmérsékletével, csakhogy az utóbbihoz képest az évi menetben körülbelül egyhónap a késés, vagyis annyi idő kell, hogy a melegség egy m. vastag földrétegen áthatoljon. A közömbös ponton túl a T. emelkedését 30 m.-enként 1°-raszámítják, már t. i. amennyire megfigyeléseink terjedhetnek, mert tudásunk aFöld belsejének állapotáról nagyon hézagos. Hazánkban nagyobb mélységben Schwartz Ottó végzett hőméréseket a selmeci bányákban (Bányászati és Kohászati Lapok 1877). A T. rendszeres megfigyelésére szolgálnak oly hőmérők (geotermometer), melyeknek gömbje a földben bizonyos mélységben van beásva és a higanyszál vége a föld felszinén látható, ilyen van az ógyallai obszervatoriumban 0,0, 0,5, 1,0, 2,0 m. mélységben; vagy pedig a hőmérő agyagcsőben van elhelyezve, alul a gömb jó vezetővel környezve és a műszerléchez van erősítve, melyet a leolvasásra gyorsan kiemelnek, ilyen van a potsdami obszervatoriumban.

Forrás: Pallas Nagylexikon