Talapzat

v. lábazat (franc. socle; ném. Sockel, innen néha szoklonak is nevezve), épületeknek v. önálló funkciót viselő részeinek (falak, oszlopok, pillérek stb.) legalsó, a talajjal közvetlenül érintkező része, melyen az épület, oszlop, pillér stb. nyugszik vagy nyugodni látszik. funkciójának megfelelőleg a T. többé-kevésbé erősen kiugrik, hogy a fölötte levő terhet nagyobb fölületre ossza szét és az épületnek, oszlopnak stb. állósságát növelje. Jó, ha a T. kőből van v. kőlemezekkel boríttatik; tagozásának egyszerünek, erőteljesnek kell lenni, minden fölösleges dísz nélkül. Ugyancsak T.-okra helyezünk szobrokat, vázákat s egyéb különálló, dekorativ rendeltetésü tárgyakat. Természetesen ezeknek T.-ait a szándéknak megfelelőleg gazdagon is szabad tagolni és díszíteni.

Forrás: Pallas Nagylexikon