Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Talleyrand-... ----

Magyar Magyar Német Német
Talleyrand-... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Talleyrand-Périgord

(ejtsd: tal"ran-périgór) Károly Móric, T. s Beneventhercege, híres diplomata, szül. Párisban 1754 febr. 13., megh. Valencayban 1838máj. 17. Bár elsőszülött fiú volt, lábbénulása miatt a papi pályára szánták.Teologiai tanulmányainak elvégzése után 1780. a francia klérus főügyvivőjévé,1788. pedig autuni püspökké neveztetett ki. A forradalom kitörésekor, mint a nemzetgyülés papi rendjének tagja, e rend szabadelvű hívei közé tartozott s keresztül vitte, hogy a papság 1789 jun. 19. a harmadik rendhez csatlakozott.1790. az ő indítványára mondotta ki a nemzetgyülés az egyházi birtokok lefoglalását, a papi tized eltörlését, a papság állami fizetését s ő készítette az új szabadelvű közoktatásügyi tervezetet. Az 1790 jul. 14-iki nagy nemzeti ünnepélyen nagy szerepet játszott, ő mondotta a misét a haza oltárán, megesküdött az alkotmányra és felszentelte az alkotmányt elfogadó papokat. Ezáltal azonban összeütközésbe jutott a szentszékkel; s midőn VI. Pius 1791. kiátkozta, lemondott a püspökségről s megvált papi pályától. A királyság bukása után, mivel royalistának tartották, menekült Franciaországból (1792) s É.-Amerikába ment, honnan csak 1795., a rémuralom bukása után tért vissza. 1797. a fructidor18-iki államcsíny után külügyminiszter lett, majd Bonapartehoz csatlakozott, aki őt az 1799 brumaire 18-iki államcsíny után újra külügyminiszterré tette. Ez időtől fogva ő volt Bonaparte legbefolyásosabb és legravaszabb diplomáciai tanácsadója; ő vezette a lunevillei, amiensi, pozsonyi és tilsiti béketárgyalásokat s fő része volt az 1802. a pápával létrehozott konkordátumban. A császárság felállítása után Napóleon Franciaország főkamarásává, 1806. pedig Benevent szuverén fejedelmévé nevezte ki. 1806 után azonban megszakadt a jó egyetértés T. és Napóleon között. T. nem helyeselte a császárnak mind újabb hódításokra törekvő politikáját s bár még részt vett a bayonnei és erfurti tárgyalásokban, 1808. elvesztette Napóleon bizalmát s lemondva a miniszteri tárcáról, Valençayba vonult vissza. Az orosz hadjárat után előre sejtve Napóleon bukását, összeköttetésbe lépett a Bourbonokkal és midőn a szövetségesek hadai Franciaországba léptek, egész befolyását latbavetette a Bourbonok restaurációja érdekében. Jutalmul XVIII. Lajos az első párisi béke után herceggé, pairré, főkamarássá és külügyminiszterré nevezte ki. A bécsi kongresszuson, mint Franciaország képviselője bámulatos ügyességgel védte meg hazája érdekeit. Hogy Oroszországnak, de kiválóan Poroszországnak Franciaország hatalmi állására veszélyes kárpótlási igényeit meghiusítsa, fölvetette a legitimitás eszméjét s Ausztriával és Angliával titkos szövetséget hozott létre Oroszország és Poroszország ellen. Napóleon visszatérése Elba szigetéről véget vetett e diplomáciai cselszövényeknek. T. visszautasította Napóleon felhívását, hogy hozzá csatlakozzék, mire Napóleon őt Franciaországból száműzte. A waterlooi ütközet után ismét átvette a külügyminiszteri tárcát és a minisztérium vezetését, de mivel a túlzó reakcionárius udvari párt benne is csak a forradalmárt látta, kénytelen volt még a második párisi béke megkötése előtt visszalépni. A nápolyi király 1816. a dinói hercegséggel ajándékozta meg, de erről unokaöccse javára lemondott. X. Károly trónra lépése után (1824) teljesen visszavonult az udvartól s a pairek kamarájában az ellenzékhez csatlakozott. A júliusi forradalom kitörésekor ő ajánlotta Lajos Fülöpnek, hogy a hatalmat kezébe vegye; hálából ez őt londoni nagykövetté nevezte ki, melyállásban T.-nak jelentékeny része volt a belga és a görög kérdés elintézésében. Utolsó diplomáciai műve a négyes szövetség létrehozása volt az alkotmányosságelvének védelmére Nyugat-Európában. 1834. visszavonult valençayi birtokára s ott meg is halt. Mint szellemes és ravasz diplomata páratlanul állott kortársai között, s ha nem volt is fő része kora nagy eseményeinek előidézésében, kétségtelen, hogy ritka éles szemmel ítélte meg a viszonyokat s bámulatos biztossággal látta előre a bekövetkezendő eseményeket. Jelleme nem ment rikítófoltoktól, hallatlan önzése és kapzsisága lerontották erkölcsi értékét, de nem lehet tagadni, hogy hazájának és az alkotmányosság elvének nagy szolgálatokat tett. Emlékirataiból már 1838. jelent meg kivonat (Extraits des mémoires duprince T., Páris 1838, 2 köt.), teljesen kiadta Broglie herceg 1891. 5kötetben. Levelezését XVIII. Lajossal a bécsi kongresszus alatt kiadta Pallain (Páris 1881, 2 köt.). További kiadások diplomáciai levelezéseiből: Lettresinédites de T. á Napoleon 1800-1809, Bertrandtól (u. o. 1889); Correspondance diplomatique de T. La mission de T. á Londres en 1792, Pallaintől (u. o. 1889); Le ministere de T. sous le directoire (u. o. 1890) és Ambassade de T. á Londres1830-34 (1891) ugyancsak Pallaintől.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is