Kisszótár
Címszavak véletlenül
|
Táltosmondák v. tátos, 1. a. m. varázsló, igy a bécsi, müncheni, érsekújvári kódexben s egyebütt, ahol a latin «magus» szó egyértéküje. Ennek alapján már századunk elején felmerül (Sándor Istvánnál) az a feltevés, hogy «a T.-ok a régi pogány magyarok bölcsei és papjai» voltak, aminőkről a turkokat jellemző Theophylaktos is emlékezik. E T.-ok aligha lehettek egyebek afféle sámánoknál (l. o.), aminők a magyarral rokon népek pogány hitrendszereiben kiváló szerepet játszanak. Foglalkozásuk mindenféle bűvölés, varázslás és jóslás, szóval a természetfölötti segítséghez folyamodó ember óhajainak közvetítése. Ennyiben tehát csakugyan nevezhetők papoknak is. 2. Csodálatos tulajdonságokkal biró paripa, T.-ló, amely különösen népmeséink sztereotip alakja, de nem kizárólagos sajátja, hanem a legtöbb nép meséinek hasonló alakjával ízről ízre, vonásról vonásra rokon. Már a származása is csodálatos, mert többnyire széltől fogant, aminő eredetü lovakról már Plinius is szól (Hist. Nat., VIII., 42.). Tápláléka rendesen tüzes zsarátnok. Rendesen nyomorult gebének látszik és csak az ismeri fel benne a T.-lovat, akinek szánva van, t. i. a mese hőse, kit a hozzá sokban hasonló csodálatos erejü állat minden vállalatában hűségesen segít és céljához visz. 3. T.-gyermek, a magyar nép hite szerint különösen az olyan, amelyik foggal jő a világra. Az ilyenből a babonás vélekedés szerint T. lesz, ha felnő. V. ö. Ipolyi, i. h. 449. s köv. old. Forrás: Pallas Nagylexikon Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is |
|