Támadás
hadviselés
(offensiva). Van sztrategiai s taktikai T. Az előbbi a hadi
működéseknek megkezdését (az ellenséges területre való benyomulást stb.), az
utóbbi az egyes harcmezőkön való T.-okat jelenti. Ezek tulajdonképen az idő és
térviszonyok mértékében különböznek egymástól. A taktikában órákkal és
lövéstávolsággal, a sztratégiában napokkal és napi menetekkel számolunk. A T.
általános célja: az ellenséget saját akaratunk teljesítésére kényszeríteni.
Erre nézve a legjobb eszköz ellenálló képességének megsemmisítése. Egyesített
erővel való gyors előrenyomulás a jó offenzivának ismertető jele, ezzel lehet
csak az ellenséget védelmi intézkedéseinek végrehajtásában meggátolni és arra
kényszeríteni, hogy reá nézve kedvezőtlen körülmények között verekedjék. Hogy a
támadó előnyomulás mely pontig és mennyi ideig tartson, nem lehet meghatározni,
ez a körülményektől függ, mert az offenziva ereje abban a mértékben fogy,
amelyben előnyomul. Mind a mellett nem szabad elhagynunk, míg valamely
lényegesen kedvező siker nem vívtunk ki, hogy a megállapodás után szükésges
védelem nagy hátrányok nélkül járjon, különben az eddig szenvedett fáradság és
áldozatok kárba vesznek. Ha az előnyomulás közben anyagi túlerőnk meg is
fogyatkozik, az nem tekinthető elég oknak az ofenziva elhagyására, mert nem
szabad elfelednünk, hogy az erkölcsi túlsúly sokat pótol s az mindig inkább az
offenziva osztályrésze. Az offenzivát csak akkor szabad elhagynunk, amikor a védő
visszalökései sűrüen ismétlődnek s nyomatékosak, s amikor észrevesszük, hogy a
mi t.-aink nyomatékukből veszítettek. Ezt az állapotot nevezik a T.
tetőzésének. - T. jogban.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|