Tamás

több magyar főúr és főpap neve.

1. T. comes 1096. Arduin győri püspökkel Nápolyban mint Kálmán király követe járt, hogy Roger királytól megkérje Buzillát s képletesen meg is kötötte a házasságot.

2. T., IV. István király udvari orvosa, hires méregkeverő volt, ki magát a királyt is megmérgezte, ugy hogy IV. István 1164 ápr. 11. az ő mérgezése következtében halt meg.

3. T., az ország nádora volt 1185-86. Őlapította az ercsi apátságot a bencések számára.

4. T., comes, a XII. sz. végén élt. Fia volt Ráfael, kitől II. András hűtlenség címén vette el Tamásit, melyet a várad-hegyfoki premontrei prépostságtól bérelt.

5. T., esztergomi érsek volt II. András idejében. Meghalt 1224.

6. T., II. András idejében egri püspök volt. 1217. a királlyal együtt ő is részt vett a szentföldi hadjáratban s 1222. az aranybulla kieszközlésében. III. Honorius pápa 1223-ban őt bizta meg, hogy a Bárcaságban fölállítandó főesperesség v. dékánság iránt javaslatot tegyen s 1224. meg is erősítette az általa javaslatba hozott főesperest.

7. T., háji prépost, 1233-ban bodrogi főesperes lett.

8. T., kalocsai érsek volt IV. Béla uralkodásának második felében, Ákos veszprémi főispán és Sol mester prépost testvére (1253-64).

9. T., comes IV. Béla idejében, többször járt Olaszországban mint követ s magát e végből, a király 1267-iki oklevele szerint, «a levegő, tenger s utazás viszontagságainak» is kitette.

10. T. hantai prépost, 1270. V. István klerikusa, 1271. győri kanonok.

11. T., mester, ajtónálló volt IV. Béla idejében. 1271. említik utoljára.

12. T., váci püspök és a királyné kancellárja 1280-tól 1289. történt megoletéséig. 1283. hűsége és odaadása miatt IV. László neki adta az Adorján fiától, Zaheustól elkobzott jószágokat.

13. T., vasvári prépost és 1281-1282. váradi püspök. IV. Márton őt, ki magát áldozó pappá sem szenteltette föl, most püspökké szenteltette s megerősítette. 1283-ban már nem élt.

14. T., boszniai püspök, 1298-ban mint III. András hive vett részt a pesti orszggyülésen. T. a Szente-Mágocs-nemzetségből származott, Elek fia volt s 1291. már mint boszniai püspök egyezkedett nemzetsége tagjaival.

15. T., esztergom-hegyfoki prépost, 1291. a padovai egyemen tanulván, helyette a prépostság ügyeit maga Ladomér érsek vezette, mig mint mester nem tért haza Padovából. A prépostság élén azután 1294-ig maradt.

16. T., spalatói főesperes, történetiró, született Spalotóban 1200-ban. Iskoláit Bolognában elvégezvén, korán spalatói kanonok lett s 1230. mint ilyet választották főesperessé. Élénk részt vett szülővárosa ügyeinek intézésében s e miatt nagy népszerüségnek örvendett; ellenségei azonban, élükön magával Guncellus spalatói érsekkel, Rómában hamis vádaskodásokkal törekedtek ártani neki. 1239-ban Guncellus halála után a káptalan majdnem egyhangulag spalatói érsekké választotta ugyan, az ellenségeitől támasztott lázadás következtében azonban erről a méltóságról önként lemondott. IV. Béla királynál kétszer járt követségben s fő művében (Historia Salonitanorum Pontificum atque Spalatensium) nagy rokonszenvvel szól hazánkról, midőn elmondja azt a szerencsétlenséget, mely e nagy király alatt a tatárjárás idejében érte. Meghalt Spalatóban 1268 máj. 8. Említett művének négy kézirata ismeretes (Spalatóban és Párisban 1-1, Velencében kettő). Először kiadta Lucius (De regno Dalmatiae et Croatiae, Amsterdam 1666), másodszor Schwandtner (Scriptores rerum hung. III., Bécs 1748). A tatárjárásról szóló részét magyarra fordította Rogerius függelékében Szabó Károly, (53-84. old.). V. ö. Békési Emil cikkét a Kat. Szemlében (1896, 722-24. old.) és Századok (1896, 54-59. old.).

17. T., esztergomi érsek, Ladomér érseknek, alighanem anyagi ágon, unokaöccse. Mint esztergom-előhegyi prépost 1291. tanult Padovában. Két év mulva nagyprépost lett. 1303. a kalocsai érsekkel együtt Károly Róbert érdekében Rómában járt a szentszéknél; ugyanez évben az előkelő székesfejérvári prépostságot nyerte el. 1305-1321. esztergomi érsek volt. Az Anjou-háznak nem volt odaadóbb hive s az ország javának alig volt kortársai közt fáradhatatlanabb munkása T.-nál. Károly Róbert elleneit iparkodott e fejedelemnek megnyerni, s az egyházi hatalmat jelképező kulcsokat buzogány ganánt is tudta használni, mint e király megjegyzi róla. Sokat is szenvedett e kitartó buzgalomért. Már érseksége első évében kénytelen volt székhelyét a Kőszegiek (Németújváriak) elől odahagyni s annak visszaszerzésére fegyvereseket gyüjteni. 1307. az udvardi zsinaton elnököl, 1308. a kékesi tanácskozáson vett részt. Az erdélyi vajdától megszerzi a szent koronát s ezzel Károlyt 1310. végérvényesen megkoronázta. Ezentúl a rozgonyi csatában levert urakat igyekezett kibékíteni. Elpusztult várai, kifosztott egyházai végre is kárpótlásért kiáltottak Károly királyhoz. Ez előbb csak igéretben Komárom várost és vármegyét adta neki, de a vár visszaszerzése után 1317. annak birtokát is csakugyan átengedte. Meghalt 1321 elején.

Forrás: Pallas Nagylexikon