Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
támasz backup
támasz bearer
támasz brace
támasz buttress
támasz hold
támasz mainstay
támasz prop
támasz purchase
támasz shoulder
támasz staff
támasz stanchion
támasz stand
támasz stay
támasz steady
támasz succour
támasz support
támasz supporter
támasz nélk... helpless
támasz nélk... supportless...
támaszfeszí... shore

Magyar Magyar Német Német
Tamás Thomas
támasz Anhalt (r)
támasz Halt (r)
támasz Rückhalt (r...
támasz & pi... Säule (e)
támasz & tá... Stütze (e)
támaszkodik... anlehnen s....
támaszkodik... lehnen s.
támaszkodik... stützen s.
támaszkodik... gründen s.
támaszpont Stützpunkt ...
támaszt & h... lehnen

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Tamás

híres emberek

1. szent, apostol, Jézus tizenkét tanítványának egyike. Szt. János evangeliumában Didymus (a. m. iker) mellékneve van. Valószinüleg Galileából származott. Ő volt az, aki Krisztus feltámadásában hinni nem akart, innen a közforgó kifejezés: hihetetlen T. A hagyomány szerint Parthiában, Indiában és Etiopiában terjesztette a kereszténységet és Indiában vértanui halált szenvedett. Holttestét Edesszába, később Ortonába (Olaszország) vitték. A latin egyház dec. 21-én, a görög jun. 3-án ünnepli emlékét. L. még Apokrifkönyvek és Nestorius.

2. T. (aquinói), szent, a legnagyobb skolasztikus,Domokos-rendi áldozópap, szül. roccaseccában (Nápoly) 1226-ban grófi nemzetségből, megh. Fossanovában 1274 márc. 7-én. Első oktatását a montecasinói bencésektől nyerte és azután a nápolyi egyetemen tanult. Miután filologiai és filozofiai tanulmányait befejezte, 1243. a Szt.-Domokos-rendbe lépett Nápolyban. Anyja elől, ki nem volt e lépésével megelégedve, előbb Rómába támvozott, később Párisba indult, de fivérei útközben elfogták és szülőhelyére vitték, ahol a családi vár egy tornyában kapott lakást és folytonos őrizet alatt állott. Csak két nővérének volt szabad őt meglátogatni, azzal a feladattal, hogy a rend elhagyására birják, de siker nélkül; sőt ők is kedvet kaptak a magasabb szellemi élethez. T. fogságának ideje alatt a szentirást, Lombardus Dententiáit és Aristotelest tanulmányozta. 1245 közepe táján, miután rokonságának minden kisérlete hajótörést szenvedett, visszatért Nápolyba, ahol letette a fogadalmat. Innen Kölnbe küldték és itt Albertus Magnus tanítványa lett. Hallgatagsága és szerénysége miatt tanulótársai «néma ökörnek» nevezték, de mestere, midőn T. egy nyilvános vitában fényes tehetségeiről, a jelenlevők legnagyobb csodálkozására, bizonyságot tett, igy nyilatkozott: «Mi ezt némaökörnek nevezzük, de a tudomnyban még oly ordítást fog végbevinni, hogy az egész világ meghallja». Ugyanez évben mesterével Párisba utazott, hogy teologiai tanulmányait befejezze. 1248-ban visszatért Kölnbe mint magisterstudiorum és mint ilyen felolvasásokat tartott a bölcsészetről, szentirásról ésLombardus Sententiáiról. Pappá szentelték 1250-ben. A rákövetkező évben Párisba küldetett, hogy az akadémiai rangokat elnyerje. A baccalaureatust olykitüntetéssel nyerte el, hogy az egyetemen teologiai felolvasásokkal bizták meg, aminek a legkitünőbben felelt meg. Ez időből származnak kisebb munkái, az u. n. Opusculák (de regimine Judaeorum, Responsiones ad Joh. Verc., deangolorum natura stb.). Megjegyezzük itt, hogy T. maga igen keveset irt, hanem diktált és sok ízben 2-3 irnokot foglalkoztatott. Nyilvánosan tulajdonképen1255. lépett fel, amikor St. Amouri Vilmos De periculis novissimorum temporumc. munkájával szemben kiadta Clypeus potestatis ecclesiasticae contra Guil. deS. Amore stb. munkáját, melyben az előbbinek állításait halomra döntötte.1256-ban hitdoktor lett és ez időtől kezdve zavartalanul tanított és irt1261-ig, amidőn őt IV. Orbán pápa Rómába hivta. Ez időbe esnek következőnagyobb munkái: Quaestiones quodlibetales; De Veritate; Compendium theologiae; De perfectione vitae spiritualis és különösen örök becsü mesterműve: Summacontra gentiles. A pápa egyházi méltóságokkal akarta őt felruházni, sőt bibornokká szándékozta tenni, de ő minden méltóságot állandóan visszautasított és csak a Magister Palatii hivatalt fogadta el. A pápa 1264. bekövetkezett haláláig mint iró folyton működött. A pápa parancsára irta: Contra erroresGaecorum; Catena aurea és az úrnap officiumát. Ezeken kívűl: De Trinitate;Declaratio quorundam artic.; De unitate intellectus és számos kommentár Aristoteleshez. IV. Kelemen szintén igen tisztelte és szerette T.-t és a nápolyi érsekséget adományozta neki, de midőn szomoruságát és elkedvetlenedését észrevette, visszavonta a már kész kinevezési bullát. 1265. kezdte irni a Summatheologiae címü nagy művét, amelynek első részét 1267. adta ki. 1269. Párisba kellett utaznia, ahol két évi tartózkodása alatt megirta: De anima; De potentiaDei; De spiritualibus creaturis; De vitiis et virtutibus; De humanitate Christicímü műveit és szakadatlanul dolgozik a Summán. 1271. Bolognába megy és kiadja a Summa második részét. 1272. a rendi főkáptalan a mindenfelől érkezett kérelmeket, amelyekben különféle egyetemek T.-t tanárul kérelmezik, tárgyalván, őt Nápolyba küldik, ahol a királytól kezdve mindenki a legünnepélyesebben fogadja, mnt a teologusok fejedelmét. Itt ismét számos kisebb művet és kommentárt irt. 1273 dec. 6. befejezte a Summa harmadik részének 90-ikquaestióját és azóta egy betüt sem irt a Summába. Visszavonult a tudománytól és készült a halálra. 1274. a pápa kivánságára a lyoni zsinatra ment, de útközben meghalt. Halála előtt tollba mondotta még az Énekek éneke magyarázatát. Halála után mindjárt mint szentet tisztelték, a szentté avatási pör azonban csak 1319.kezdődött és 1323 jul. 18. fejeződött be. V. Pius 1567. a «doctor ecclesiae»címet adta neki. Ünnepe márc. 7. Egyik életirója igy jellemzi: «Alázatos, testében és lelkében teljesen tiszta, imádságában jámbor, a tanácsban okos, szeretetben nagy volt, értelme világos, szelleme éles, itélete biztos, emlékezete hű volt, az érzéki fölött magasan állott és a földieket megvetette», miért is «angyalitudornak» is neveztetik. Aquinói szt. T. általában véve életszentsége, tudásának sokoldalusága, gondolkodásának magas röpte, kifejezéseinek pontossága, tudományának nagyszerüsége miatt megszerezte magának a keresztényvilág csodálatát és a következő századok halhatatlan tanítója, Ágostonja lett. Életét számosan irták meg és kiadták műveit. V. ö. Wetzer-Welte, Kirchenlexikon(X., 911-931); Hergenröther, Kirchengeschichte (II.).

3. T. (Bradwardine)

4. T. (canterbury-i érsek)

5. T. (celanói)

6. T. (kempisi).

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is