Tamtam

eredetileg hindosztáni és khinai származásu ütőhangszer, mely hosszu kerülő utak után végre ma már a nyugaterurópai hangszercsaládban is polgárjogot nyert. A mult században még csak a katonai zenekarokban jutott neki szerep, hol a török invázió folytán honosult meg, de e század elején már a szinházi s a nagy zenekarokban is széltében használták drámai hatások fokozása céljából. Két érclemezből áll, melyek az egyik oldalon fogóval mint hangelszigetelővel vannak ellátva s kezelőjük erősebben vagy gyengébben összeüti őket, miáltal élesen és tartósan vibráló lármás zörej idéztetik elő. Sem külön notációja, sem hangneme nincsen, csak időnkint egy vonalsorban az ütései jeleztetnek, mikor a zeneiró intenciója ezt megkivánja. A khinai és hindosztáni zenében gong néven fordul elő, a franciák Beffroinak nevezik, mely majdnem egyértelmü a vészharang jelentőségével.

Forrás: Pallas Nagylexikon