Tanganyika

(Bahari, Mszaga, Kimano), hosszúkás, nagy tó Közép-AfrikaK-i részében a D. sz. 3° 20" és 8° 44" között, 780-880 m.-nyi magasban, 35,130km² területtel, 647 m.-nyi legnagyobb mélységgel. Időszakos áradás (1874-től 1883-ig 3 m.) és apadás (1886 óta 4,5 m.) vehető benne észre. Szigetek, zátonyok alig vannak benne; legnagyobb szigetek a kifolyása közelében a Kavala- és Kabogo-fok mellett a Kabogo-szigetek; ezeken kívül időnkint úszó földszigetek képződnek rajtuk, amelyek néha 100 m. szélesek. Partjai nagyváltozatosságot mutatnak; lapos és magas, kopár és buja növényzettel takart részek váltakoznak. az urkék és alig sós vizében sok ehető hal, azon kívül víziló és krokodilus él. Több mint 100-ra teszik azon vizek számát, amelyek beléfolynak; köztük a legjelentékenyebbek: a Malagarazi, a Russzizi, Lofuko és Lofu; lefolyása a Lukuga. A környékén az éghajlat meglehetősen egészségtelen, különösen Udsidsiben. A hőmérséklet 28,3° (nov. és febr.) és 14,4° (jul.) közt váltakozik. Az eső a K-i parton (78 cm.) kevesebb mint a Ny-in (154 cm.). A hajózásra nézve a legveszedelmesebb idő az évszakok változása. Partjainkörülbelül 10-féle néptörzs (néger, zulu, etiópiai, törpe stb.) lakik. Ezek birtokában 3 európai nép osztozik: a Kongó-állam, a német és az angol. Mellette a legélénkebb forgalmú hely Udsidsiben: Kavele; Karema (azelőtt belgaállomáshely) Kavendében kat. Hittérítő-állomás; a D-i parton Urunguban Kitutués Pambete angol állomáshelyek; Ny-on Ruandában St.-Louis és Mpala kat., Uguhhában pedig Kavala sziget angol hittérítő-állomás, ugyanitt van még Albertville (Lutuka) belga állomáshely. A T.-t 1858 febr. havában Speke ésBurton fedezte föl; 1872. először Livingstone és Stanley jártak rajta és ez utóbbi 1876. egészen körülhajózta. Ismeretéhez újabb adatokat szolgáltattak:1873. Cameron, 1878. Hore, 1879. Thomson és Cambier, 1880. Böhm és Reichard,1882. Wissmann, 1884. Giraud és 1891. Baumann.

Forrás: Pallas Nagylexikon