Tanköltemény

oly költészeti műfaj, melyben az oktatás, a költészet általános céljai mellett, határozottan előtérbe nyomul. Tárgya az erkölcs, a bölcselem vagy a vallás köréből van merítve, avagy valamely mesterség vagy művészet szabályait foglalja össze. Mivel a száraz okoskodás még magában véve nem költészet, a költő feladata segíteni a tárgy prózaiságán; nem annyira tanrendszert, mint inkább egyéni megfigyeléseket, találó észrevételeket nyújt a költő, tárgyairól vonzó képeket fest, példákkal világosítja, képekkel, hasonlatokkal érteti meg; megszólaltatja a humort s iróniát mint Arany János: Vojtina Ars poeticájában; olykor a levél csevegő stílusához folyamodik, mint Horatius levele a Psókhoz a költészetről (De arte poetica). Legmaradandóbb becsüek a költészet ezen terén Hesiodos, Lucretius és Vrgilius művei. Az újabb világirodalomban különösen Boileau műve volt nagy hatással az irodalomra. Nálunk a mult század vége felé volt divatban; újabb költőink művei között, a már említetten kivül csak elvétve akadunk egy T.-re, ilyen Tóth Kálmáné: Adrámai nyelv.

Forrás: Pallas Nagylexikon