Tannhäuser
mondák
a német népmonda szerint egy lovag, aki Venus asszony
hegyére szállt alá. Miután egy ideig bűnös gyönyörök közt élt s
e miatt lelkiismerete mardosni kezdte: bűnbánólag Rómába IV. Orbánhoz
zarándokolt, hogy gyónás és vezeklés által bűneiért bocsánatot nyerjen. A pápa azonban,
akinek éppen száraz bot volt a kezében, azt felelte neki, hogy épp oly kevéssé
bocsáthat meg neki Isten, amily kevéssé virulhat ki a kezében levő bot. Erre T.
kétségbeesve tért vissza Venus asszonyhoz. Harmadnapra azonban a bot rügyezni
kezdett, mire a pápa az ország minden részébe követeket küldött szét T.
keresésére, aki azonban nem volt meglelhető. E fogalmazásban a monda nyomait a
XIV. sz.-ig követhetni; egyes vonásai azonban még a germán pogánykorra utalnak
vissza. Újabban a mondát számosan, igy Tieck, Heine költőileg is feldolgozták,
Wagner Rikárd pedig, aki épp ugy, mint Hoffmann T.-t Ofterdingen henrikkel
azonosította és őt a wartburgi dalnokversenyen is szerepeltette, operát csinált
róla. Operát irt e tárgyról Duller is (zenéje Mangoldtól), amely 1846. került
előadásra. Újra átdolgozta Pasqué; előadták Darmstadtban 1890. A XIII. sz.
közepén és IV. Orbán pápával (1241-64) egyidejüleg valósággal élt azonban
Németországban egy T., akinek mint vándordalnoknak sikerült II. Frigyes osztrák
herceg kegyét megnyernie és aki a nők és cimborái körében pazarolta el vagyonát
s aztán nyugtalanul járt-kelt egyik német udvartól a másikra (1240-70).
Humorisztikus, ironikus költeményei Hagen Minnesinger címü gyüjteményének 90.
számában jelentek meg.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|