(tantalium), ritka kémiai elem, amely vegyületeiben többnyire mint öt vegyértékü negativ gyök szerepel; kémiai jele Ta; atomsúlya 182,2. Az elemet Hatchett fedezte fel 1801. egy északamerikai fekete ásványban és egy évvel később Ekeberg a kolumbitban; először Berzelius és Rose állították elő. Előállítása a káliumfluotantalátnak káliumfémmel való hevítése révén történik. A T. a levegőn hevítve nagy fénnyel T.-pentoxiddá elég és a savak közül csupán a salétromsavnak és a folysavnak elegye támadja meg, klórgázban hevítve T.-kloriddá alakul át. Fontosabb vegyületei: T.-pentoxid, Ta₂O₅, fehér, meg nem olvasztható por; a T.-klorid, TaCl₅, képződik az előbbiből, ha azt szénnel keverve klórgázban hevítjük; világos-sárga szinü test, amely apró tűkben szublimálódik és viztől sósavra s T.-savra szétbomlik. A T.-sav folysavban oldódik és ekkor T.-fluoriddá, Ta Fl₅, lesz, amely az alkalifluoridokkal kettős fluoridokat, más néven fluotantalátokat képez, ilyen p. a fentebb említett káliumfluortantalát, K₂TaFl₇. A T.-savnak sói közül az alkalifémek sói vizben oldhatók; ilyen p. a káliumhexatantalát, K₈Ta₆O₁₉, 16H₂O, mely fénylő egyhajlásu kristályokból álló test. Ebből izzításkor káliumtantalát, KTaO₃, kéződik. A T. és vegyületei nem birnak gyakorlati fontossággal.