Tantál
kémia
(tantalium), ritka kémiai elem, amely vegyületeiben
többnyire mint öt vegyértékü negativ gyök szerepel; kémiai jele Ta; atomsúlya
182,2. Az elemet Hatchett fedezte fel 1801. egy északamerikai fekete ásványban
és egy évvel később Ekeberg a kolumbitban; először Berzelius és Rose
állították elő. Előállítása a káliumfluotantalátnak káliumfémmel való hevítése
révén történik. A T. a levegőn hevítve nagy fénnyel T.-pentoxiddá elég és a
savak közül csupán a salétromsavnak és a folysavnak elegye támadja meg,
klórgázban hevítve T.-kloriddá alakul át. Fontosabb vegyületei: T.-pentoxid, Ta2O5,
fehér, meg nem olvasztható por; a T.-klorid, TaCl5, képződik az
előbbiből, ha azt szénnel keverve klórgázban hevítjük; világos-sárga szinü
test, amely apró tűkben szublimálódik és viztől sósavra s T.-savra szétbomlik.
A T.-sav folysavban oldódik és ekkor T.-fluoriddá, Ta Fl5, lesz,
amely az alkalifluoridokkal kettős fluoridokat, más néven fluotantalátokat
képez, ilyen p. a fentebb említett káliumfluortantalát, K2TaFl7.
A T.-savnak sói közül az alkalifémek sói vizben oldhatók; ilyen p. a
káliumhexatantalát, K8Ta6O19, 16H2O,
mely fénylő egyhajlásu kristályokból álló test. Ebből izzításkor
káliumtantalát, KTaO3, kéződik. A T. és vegyületei nem birnak
gyakorlati fontossággal.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|