A tapétáknak való papirost nyomás előtt alapozzák
(alapvetés). Ez az alapvetés csak olcsóbb fajta tapétáknál marad el, amelyek
már eredetileg festett papirosanyagból készülnek. Ha az alapvetés ún. borító,
azaz átlátszatlan festékkel történik, mint aminők pl. az ólomfehér, a kréta, az
okra, a krómfestékek, az ultramarin, a berlini-két, lakkok, stb. semmi
előkészület nem kell.; ha ellenben áttetsző, oldott festékeket használnak,
akkor a papirost előlegesen langyosmeleg enyvvízzel kenik be. Ezeket a
műveleteket vagy kézzel, vagy gépekkel végzik. Az alapozott papirost
megszárítják és hogy fényt kapjon, amely a falra ragasztásakor is megmaradjon,
simítják. A papirost az első hengerre felgöngyölik, innen a másik felé
veszi az útját, ahol rendkívül finomra zúzott spanyol krétával (Talk) behintik;
amint már most a papiros a görgőn végig halad, hatszor érintkezik a rendszer
közepén forgó kefével, mely a port a papirosba bedörgöli. Az alakzatok nyomását
kézzel, lemeznyomással és géppel eszközölik; a használt szerszámok és gépek,
valamint a műveletek nagyban hasonlítanak azokhoz, melyek a színnyomásnál is
előfordulnak, csakhogy a nyomás annyiban sokkal egyszerűbb, mert kész sűrített
festékeket nyomnak a papirosra, úgyhogy ebben az esetben, mivel semminemű
kémiai átalakulás szóba nem jön, az eljárás összehasonlíthatatlanul egyszerűbb.
A legfinomabb tapétákat kézzel nyomják; a gépnyomás ugyanis csak az olyan
tapétáknál használható, amelyeknél a színek nem kerülnek egymás fölé; az
alakzatok szabatos összeillesztését t. i. a papiros ama sajátsága akadályozza
meg, hogy minden megnedvesítés után összehúzódik.
Azon olcsófajta tapétákat, melyek mintázata a tapéták
hosszában menő sávokból és vonalakból áll, nem nyomják. Ezeket a vonalakat és
sávokat ugyanis egy festékvályúból, mely olyan széles mint a tapéta, s mely
annyi rekeszre van osztva, ahány színt alkalmaznak, rá csurgatják. Az
aranyozásnál úgy járnak el, hogy az aranyozandó mintát sűrű lenolajfirnásszal
előnyomják, az aranyfüstöt ráteszik s pamut- vagy lenpamaccsal rányomják. Az
estampé-nek nevezett aranyozott tapétáknál az aranyozott mintát vésett
lemezekkel vagy hengerekkel préselik a papirosba. A ripsz-tapétákat úgy
készítik, hogy az alapozott, szatinírozott és nyomtatott tapétákat alkalmas
módon vésett, belül üres és gőzzel fűtött sárgarézhengereken átvezetik. A
bársonyos vagy gyapjas tapéták (frappé, Veloutirtapete) előállítása már több
fáradságot okoz. A gyapjas tapéták készítésének az az elve, hogy a tapétán
firnásszal megfestetett gyapjúport (amelyet a posztó nyírásánál hulladékul
nyernek) erősítenek meg. Ezen művelet a következő. egy szekrény feneke
kifeszített borjúbőrből vagy pergamenből áll; igen közel ehhez a fenékhez
elvezetik a tapétát; melyet szintén kifeszítenek; a tapétának
lenolaj-firnásszal nyomtatott oldala a szekrény feneke felé van, amelyre a
posztóport ráhintik. Az eljárás most az, hogy a szekrény fedelét lecsapják és a
bőrfeneket botokkal dobszerűen verik. A felkavart por a firnászos helyekre
tapad. A megszáradt tapétára még más színű alakzatokat is lehet reányomni, mi
által igen szép hatásokat tudnak elérni (moiré). Igen értékes a
gobelin-papirostapéta; ez a valódi XIV. Lajos korabeli gobelin-szövettapétáknak
utánzata. A bőrtapéta (reponsé) a már a XVII. sz.-ban alkalmazott igazi
bőrtapétának imitációja; nem más, mint firnásszal bevont és nyomtatott
papirostapéta. Ilyen még a felburkolatot utánzó fatapéta, a gránittapéta, a
fayence-tapéta, a mindenféle színjátszó írisztapéta, az olajnyomású tapéta
stb.
Forrás: Pallas Nagylexikon