Tarackbúza

v. tarackfű (vadbúza, búzaperje és lábas perje Baumgartennál, kutyaperje, ebgyúgyító pázsint, búzalevelű fű Benkőnél; Agropyrum Gaertn., Eremopyrum Led.), kalászos pázsitfű, a búza rokona v. egénusz algénusza, amelytől többnyáréltűsége, a gyakori földbeli inda, valamint a több- (3-15) virágú kalászka különbözteti meg. A kalászkák szélesebb lapjukkal támaszkodnak a kalász tengelyéhez, a vadóctól ez különbözteti meg. 32 faja (hazánkban 9) mind a két földségnek mérsékelt vidékein terem. Az Agr. v. Triticum repens L. ¹/₃-1m magas, merev szárú pázsit. Kalásza egyenesen áll, kalászkája rendesen 5-6 virágú. Könnyű, porhanyós földben Európában, Ázsia északi részén, Észak-Amerikában és Patagóniában terem. Gyenge édes ízű, gyakran mannit-termelő tarackja rhizoma v. radix graminis albi (a. m. fehér fűgyökér) néven officinális. Más vidéken rokon faj (A. acutum R. et Sch., A. pungens R. et Sch.,A. iunceum Beauv., A. intermedium Host.) ugyane célra használatos. A T. a szántóföldön tarackjával alkalmatlan, a föld erejét kiszívja, kiirtása nehéz, a földet gyengén, 4-5 cm-nyire kell felszántani, azután nehéz vashengerrel jól meghengerezni. Ha a T. tarack darabja mégis kihajtani kezdene, jól meg kell boronálni, s a kiboronált darabokat elszáradás után ismét erősen meghengerezni. Célszerű ezután trágyázni és 18-20 cm-nyire beszántani. A T. tarackjában sok a táplálék: keményítő, mézga stb.; cukortartalma 22 %-ig emelkedik. Vízparton a tarack a földet jól megfogja, homokos mezők és lejtők megkötésére célszerű. Egyike a legelterjedtebb és legalkalmatlanabb gyomnövényeknek.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás

• Tarack