Tarcal

nagyközség Zemplén vármegye tokaji j.-ban, a Tokaji hegy Ny-i tövében, (1891) 3359 magyar lakossal, vasúttal, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Szőllőhegyei, melyek első minőségü bort adnak: Szarvas (ezen fekszik a királynak 100 holdas szőlleje is), Mézesmál, Felső-Thurzó, Tarci, rigó stb. és a Terézia-hegy, ormán a Terézia-kápolna s keleti lejtőjén a magyar királyi állami vincellérképző iskolának hatalmas szőllőtelepe és gyümölcsöse. Alsó határa síkság, termékeny szántóföldekkel, rétségei halban bővelkedő tavakkal. A Szarvas-hegy tőszomszédságában, az u. n. «Ördögkőbánya» keleti lejtőjén fekszik a gőzerőre és siklóval berendezett T.-i állami kőbánya- és kőzúzótelep, mely az alföldi transzverzális közút évi kavicsszükségletének egy részét termeli. T. nevét Anonymus Tarcal vezértől származtatja. A tatárjárás veszedelme útban találta T.-t is s elsöpörte. A visszaszállingózott lakosság újra felépítette. IV. Béla király szabadalmakkal ajándékozta meg t.-t, mely virágzott is a XVI. sz. végéig, amikor a török ugy feldúlta, hogy a hét esztendeig lakatlan városból kő kövön nem maradt. Zombori Haynos Péter T.-i főbiró s Babocsay Izsák T.-i jegyző reánk maradt följegyzéseiből tudjuk, hogy privilégiumos szabadságát, ebben a «pallosjog» gyakorlását, amit még Rudolf királytól nyert, 1610-ben II. Mátyás helyben hagyta és megerősítette. T. saját külön szabadalmait megerősítették a nemzeti fejedelmek (Rákóczi György, Bethlen Gábor, Bocskay István) is, akik alatt a «sok ellenségeskedések és vérontások» után boldogabb éveket élt a lakosaiban egészen protestánssá és nagyobb részben magyarrá lett T. A mezőváros hosszabb időn át a Rákóczi-család birtoka volt, később a kir. kincstárra szállott át, amely ott ma is nagybirtokos és a r. kat. templom és iskola kegyura. Az 1849 jan. 22. és 23. vívott bodrogkeresztúri véres csata, melyben Klapka ezredes Schlick tábornok felett diadalt aratott, a T.-i lovas összecsapással vette kezdetét. T. és Bodrog-Keresztúr határainak összeszögellésénél a győzelmes csata emlékét díszes oszlop hirdeti, melyet 1896. lepleztek le. szőllőrigolálással foglalkozó munkások 1894 telén a Tarci-hegy déli lábánál kőlapokból gondosan épített ősmagyar sírra bukkantak, melyből honfoglalás korabeli fegyverek maradványai, a vitéznek és lovának csontváztöredékei kerültek napfényre. A tiszavidéki vasút építésekor T. határában ős sírokat találtak, melyekből római korbeli égetett hamvvedreket emeltek ki.

Forrás: Pallas Nagylexikon