Tárgy

a nyelvtanban az a mondatrész, mely azt a személyt vagy dolgot nevezi meg, akire v. amire közvetetlenül ráhat az ige jelölte cselekvés. A tárgy általában kétféle lehet: vagy már meg van készen s a cselekvés csak ráirányul, vagy még csak a cselekvés által jön létre, annak eredménye, célja. P. a cselekvés előtt is megvolt T. van ezekben: Virágokat köt koszoruba. Kivágja a papirost. Megsütik a tésztát. Járja a korcsmát. Ellenben a cselekvés által keletkező T. van ezekben: Koszorut köt. Virágot vág ki papirosból. Megsütik a kenyeret. Járja a táncot. - T.-a csak cselekvő igének lehet; szenvedő mondtban is van T.-a a cselekvésnek, de ez akkor alanya a mondatnak; p. az ellenséget megverik - az ellenség megveretik. A cselekvő igék közül azokat, melyeknek T.-uk szokott lenni, T.-a igéknek nevezzük. Sokszor azonban egyéb igéknek is van T.-uk, különösen ha magát a cselekvést tesszük T.-nak is a mondatban; p. Ember fogad fogadást. Szörnyü halált halsz. Nagyot botlik (azaz nagy botlást botlik). A halottnak hármat harangoznak. Az ilyen T.-at belső T.-nak szokás nevezni, mert tulajdonkép már az ige is magában foglalja. - Néha meg viszont a T.-as igének nincs kitélve T.-a, sőt nem is igen gondoljuk hozzá; p. Aki mer, az nyer. Aki nem dolgozik, ne egyék. (Még T.-as igealakokkal is vannak ilyen T.-nélküli kifejezéseink; p. kevéssel beéri; kifutja; no hiszen megjárta; ugyancsak rákezdte az eső). Némely T.-as ige mellett határozó alakjában is kitehetjük a T.-at; p. Elkezdi a munkát, vagy bele kezd a munkába v. hozzá kezd a munkához. - A műveltető igének kétféle T.-a lehet; p. Iratja a gyermeket (vagy eteti a gyermeket), vagy a gyermekkel iratja a levelet (megeteti a kenyeret a gyermekkel). A mondat t.-a rendesen T.-ragot (-t ragot) vesz föl: kocsit, kaput, házat, lovat, bokrot. Ezt a T.-ragos nyelvtani alakot nevezzük T.-esetnek. - T. filozofiai értelemben.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás

• Objektum