Tarnóczi

Márton, ev. püspök, szül. Beckón, ahol tanulmányait is kezdte. Vágújhelyen, Győrben, Pozsonyban, Rajecen és Lőcsén (itt 4 évig) tanult még, majd külföldre ment, s 1644 okt. 23. a vittenbergai egyetemre iratkozott be, honnan négy év mulva magiszteri címmel tért vissza hazájába. Itt mindjárt1649 elején szenici, 1650-ben pedig trencséni iskolaigazgató lett. Ez állásából1652. a privigyei egyház lelkészének hivta, míg 1656. a bajmóci egyházkerület püspökévé választotta. Miután Privigyéről 1660. hite miatt elűzték, nemsokára Divékújfaluba ment lelkésznek. 1673. a pozsonyi delegatum judicium elébe idéztetvén, kötelezte magát, hogy hazájából távozik. Németországba költözött, hol szintén sok viszontagságon ment keresztül, míg 1681. visszatérhetett Divék újfaluba előbbi állására. Meghalt 1685-ben. Munkái: Antiglypice metricatornate enucleata (Lőcse 1643); De pseudosophia cacodosorum et sobriaphilosophia orthodoxorum (Vitteenberga 1646); De theologia heterodoxa etorthodoxa (u. o. 1648); Clenodium raptum sed non ereptum sive oratio inexequiis Pauli Ostrosith (Trencsén 1653); Schematismus funebris sive oratioexhibens Nicolai Ostrosith lares, virtutes, labores, honores, cineres (u. o.1660); Threnographia prosapiae Kalinkianae (Zittau 1678); Halcyoniasvevico-danico-germanica (u. o. 1682); Misnia celebris delineata (u. o. 1683).

Forrás: Pallas Nagylexikon