Tárnokmester

(némelyek szerint [Korbuly, Hegedüs stb.] főtárnokmester, Tavernicorum regalium magister). E cím valószinüleg az ősmagyar «tár» gyökszóból ered. Az épületet, melyben a királyi kincstárt hajdan őrizték, tárháznak, a királyi jövedelmeket kezelőket tárnokoknak (tavernici) nevezték és ezeknek főnöke volt a királyi T., de II. András előtt e címmel nem találkozunk; ugy látszik azonban, hogy a T. és a királyi kincstárnok címe egy hivatalra vonatkozott. Hatáskörébe tartozott a királyi jövedelmek, a királyi kincstár és a pénzverők fölötti felügyelet. A szorosan vett kincstárnoki hatáskör azonban a mohácsi vész után a királyi pénzügyi kamarára szállott. Továbbá a tárnoki szabad királyi városok (Bártfa, Buda, Debrecen, Eperjes, Győr, Kassa, Korpona, Kismarton, Kőszeg, Modor, Nagyszombat, Pest, Sopron, Szakolca, Szatmár-Németi, Szeged, Temesvár, Újvidék, Zágráb, Zombor) fölebbezési birósága a tárnoki szék volt és a T. mint az ország egyik nagy birája e városokhoz birói parancsokat küldhetett. Esküjét a király kezébe teszi le. Az országnak nagy zászlósa (bárója) lévén, neve a királyi végzemények (törvények) záradékában fölemlíttetett. Régente a főrendi táblának a nádor és az országbiró akadályoztatása esetében elnöke, valamint a hétszemélyes táblának és a magyar királyi helytartó tanácsnak tagja és ez utóbbinak rendesen, a nádor és az országbiró távollétében, elnöke. Jelenleg a T. cím puszta méltóság címe, mely tiszteleti jogokkal jár, de mint az országnak negyedik nagy zászlós ura, a mai főrendiháznak is tagja (1885. VII. t.-c.), s a koronázáskor a király előtt a keresztet viszi.

Forrás: Pallas Nagylexikon