Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Tárogató... ----

Magyar Magyar Német Német
Tárogató... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Tárogató

hangszerek

régi magyar fúvóhangszer, melynek az elmult századokban többféle faja fordult elő nagyság, hosszuság és hangöblösség tekintetében. Fából készült, lyukakkal ellátva, melyből a hangot nádfúvóka segítségével hozták ki. Általában tábori, harci célokra szolgált, mint jelző riasztó és különféle hadi evoluciókat irányító hangzó eszköz; már a legrégibb csatáknál, amelyeket a magyar sereget vívtak nyomát leljük s a történelmi és mondai adatok szerint már az augsburgi csatánál Lehel kürtje mellett s Zrinyi Miklós szigetvári kirohanásánál is szerepelt. Leginkább divatozott a magyar szabadságharcok idejében, különösen pedig a II. Rákóczi Ferenc korában. Voltak szakasz-, század- és ezred-T.-k különféle nagyság, vastagság és öblösségben, a szerint, amint kisebb vagy nagyobb tömegek irányítására szolgáltak. A fúvóhangszerek fokozatos fejlődésével azonban lassankint kimentek a használatból s e század elején már csak mint történelmi ritkaságok fordultak elő s használati módjuk is jóformán feledésbe ment. Alakja leginkább hasonlított a mai oboa és kalirnéthoz, de mint önálló hangversenyi vagy zenekari hangszer ugy szólván semmi szerepet sem játszott egészen a 60-as évek elejéig, mikor Szuk Endre, a nemzeti szinház akkori oboistája ismét fölelevenítette és divatba hozni igyekezett mint solo-hangszert, Scripsky akkori budai hangszerkészítő által eszközölt javított alakban, de több fogyatékosságánál fogva nem tudott magának utat törni; nehézkes volt a befúvása nádszipka segítségével, a kromatikus skála kihozatalára pedig éppenséggel nem volt alkalmas, miért is terjedelmesebb dallamok kihozatalát sem lehetett rajta eszközölni. E bajon segítendő, legújabb időben Schunda V. József udvari hangszergyáros egy olyan elmésen és célszerüen megalkotott T.-t konstruált, amely hivatva van nemcsak a régi magyar T.-t új életre kelteni, hanem azt mint sajátlagos szinezetü zenekari hangszert általános használatuvá is tenni, különösen a katonai zenekarokban, hol a mostanság széltében használni szokott szárnytrombita-solo szerepét lesz hivatva átvenni. E modern T. reformja abban áll, hogy a régi T. jellege megtartásával az oboa, klarinét és fagot szinvegyületét is egyesíti magában s a régebben használt nádszipka helyett klarinétszerü fúvókával van ellátva több billentyüvel, mi által a kromatikus hangok is kényelmesen kihozhatók rajta. E reformált t.-hangszert a mult évben Káldy Gyula mutatta be a magyar tudományos akadémiában rendezett történelmi hangversenyében, hol általános feltünést keltett Hickisch Henrik magyar királyi operaházi magán klarinétos és nemzeti zenedei tanár kezelése s bemutatása mellett. Az érdemes reformátor Schunda V. J. legújabban rendszeres elméleti s gyakorlati T.-iskola kiadásával is gazdagította a magyar zeneirodalmat, mely e nemben unikumnak mondható s melynek szerzője szintén Hickisch Henrik.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is