Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Tarquinius... ----

Magyar Magyar Német Német
Tarquinius... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Tarquinius

név

a rómaiak őstörténeti hagyománya szerint két királynak neve:

1. T. Priscus, a monda által szentesített hét király közül az ötödik; uralkodott Kr. e. 616-579. Állítólag egy Demaratus nevü gazdag korintusi ember fia volt, aki polgárháboru folytán menekült és Tarquinii városában telepedett meg Etruriában. Itt vette feleségül a nagyralátó Tanaquilt, akivel együtt Rómába költözött, hol csakhamar nagy befolyásra tett szert. Utoljára Ancus Martius fiainak gyámja lett, helyettük azonban maga lépett a trónra. A hagyomány erős kezü és vitéz királynak tartja, aki belül a hatalmas patriciusokat nagy számu plebejusi nemzetségeknek nemességre emelése által ellensúlyozta, sokat építkezett (csatornarendszer, városi körfal, Forum és Circus) és mindenben az etruszk szellemet juttatta érvényre, kifelé pedig szerencsés háboruk által gyarapította Róma hatalmi körét. 80 éves korában Ancus fiai megölték. Ezen hagyománnyal szemben a történeti kritika eleinte meglehetősen merev álláspontra helyezkedett, tagadta a T.-ok etruszk eredetét, sőt az ősrómaiakra gyakorolt etruszk kulturhatást is csak a görögök közvetítése folytán fogadta el. De mióta Caereben (l. o.) egy Tarchna nevü nemzetség sírjára akadtak, a kritika kezd a T.-család etrusz eredetével megbarátkozni.

2. T. Superbus, a monda szerint az előbbinek fia, Servius Tulliusnak veje, akit saját gonoszlelkü leányának tanácsára meggyilkolt és igy a rómaiaknak utolsó királya lett. Uralkodása (Kr. e. 534-510.) magán viseli a görög tirannis minden jellemvonását. Vitéz háboruk kifelé, zsarnoki önkény befelé; künn Róma mint a latin szövetségnek korlátlan feje, benn az alkotmány felfüggesztése, mely együtt járt a szenátorok tizedelésével s a népnek kezmény jobbágymunkára való szorításával. Mindez végre is lázadásra vezetett, melynek külső indító oka ugyan látszólag az az erőszak volt, melyet a király fia Sextus az erényes Lucretián (l. o.) elkövetett, de a belső ok bizonnyal a király alkotmányellenes viselkedése volt. A nép Brutus (l. o.) vezetése alatt trónvesztettnek nyilvánította a T.-családot, az Ardea ostrománál távollevő királyt többé a városba sem eresztette, a trón visszaszerzésére irányuló kisérleteit pedig meghiusította. A történelmi kritika elfogadja a T.-ok dinasztiájának uralmát, de csupán ugy, mint egy túlontúl hatalmas gensnek kisérletét az egyeduralom meghonosítására. V. ö. Schwegler, Römische Gesch. (I. köt., XV. és XVIII. fejezet).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is