Tartó

Szilárdságtani értelemben bizonyos elemekből (rudak, lemezek, gerendák, kövek, téglák stb.) vagy az elemek rendszeres összetételéből álló minden oly szerkezet, amely bizonyos nyugvó vagy mozgó súlyok, terhelések, szóval külső erők fölvételére, és ezeknek egy más alátámasztó szerkezetre (végső elemzésben a szilárd anyaföldre) való áthárítására képes. A T.-ra működő külső erők azt eredményezik, hogy a T. az alátámasztásra megfelelő erővel ránehezedik; minthogy pedig ezt helyéből (a szerkezetek helyességét föltételezve) el nem mozdíthatja, ebből az következik, hogy amilyen erővel nyomja, illetőleg megterheli a T. az alátámasztást, ugyanolyan erővel hat vissza az alátámasztó építmény a T.-ra, vagyis minden támaszkodás helyénél két, egymással teljes egyensúlyban levő erő működik. Az alátámasztás ilyetén visszahatását reakciónak nevezik.

Bármely T.-ra ható külső erők összességének jellemző tulajdonságai a következők: 1. Együttvéve egymással egyensúlyban vannak. 2. A T.-nak bármely helyén keresztül fektetett keresztmetszet egyik oldalára eső külső erők együttesen egyensúlyban vannak a keresztmetszet másik oldalára eső külső erőkkel. 3. A T. bármely helyén keresztül fektetett keresztmetszet egyik oldalára eső külső erők eredője egyenlő ugyanazon keresztmetszet ugyanazon oldalán működő külső erők eredőjével. Ezek a törvények teszik valamely T. méretezésének alapját, amennyiben a T. bizonyos keresztmetszetének olyan méretekkel kell bírnia, amely a reá működő belső erőkkel arányban áll; ezeket a külső erőket pedig a fent említett s különösen a 3. alatti törvény alapján lehet az ismert külső erőkből meghatározni. Így az alátámasztás mikéntjéhez s az ennek megfelelőleg keletkező reakció irányvonalához képest megkülönböztetünk gerenda-, ív- és függő T.-kat.

Gerenda-T. az, amely a támaszkodásnál csak függélyes reakciókat okoz. Ez bekövetkezik, ha a T.-nak legalább egyik vége a vízszintes irányban szabadon végezheti a rugalmasság, hőváltozás, stb. által előidézett mozgásokat (lásd Daru). Ha ebben a vízszintes mozgásban mindkét T.-vég akadályozva van, akkor az alátámasztásra gyakorolt nyomásnak vízszintes komponense is lesz (H), vagyis e nyomás s az általa előidézett reakció már nem függélyes, hanem ferde irányú. Az ilyen T.-kat nevezik ív-T.-nak (ezek közé tartoznak a boltozatok is, l. a 2. ábrát). Az, hogy valamely T. erőtani szempontból az ív- vagy a gerenda-T.-k közé tartozik-e, az egyáltalán nem függ a T. alakjától, hanem a föntiek szerint csupán az alátámasztás módjától. Így lehet ív alakú T. is erőtani szempontból gerenda-T., és viszont. Abban az esetben, ha a T. az alátámasztásra ferde erőt gyakorol ugyan, de nyomás helyett húzást, akkor a T.-t függő T.-nak nevezik. Az ív- és függő T.-k alátámasztásuk, illetve felfüggesztésük (esetleg tagozásuk) módja szerint lehetnek még csuklósak (két- v. háromcsuklósak) vagy csuklótalanok (íveknél lapokra támaszkodók).

Az említett felosztáson kívül megkülönböztetünk még egyszerű és összetett T.-kat. Az összetett T.-k egyik legfontosabb alakja a rácsos T. A fent elősorolt T.-nemek mindegyike alakítható egyszerű (tömör) vagy rácsos T. gyanánt. Így van tömör gerenda-, tömör ív-, tömör függő, vagy pedig rácsos gerenda-, rácsos ív és rácsos függő T. A T.-k egy további osztályozása a szerint történik, amint valamely egy egészet képező T. két v. több helyen van alátámasztva; e szerint megkülönböztetünk két vagy több alátámasztású T.-t. Ez az osztályozás szintén kombinálható az előbbiekkel (p. kéttámaszú rácsos ív-T., vagy többtámaszú tömör gerenda-T. stb.).

Osztályozhatók még a T.-k erőtanilag határozott és erőtanilag határozatlan T.-k csoportjára. Az előbbi csoportba tartoznak azok, amelyeknél a reakciókat a többi külső erőből egyszerű nyomatéki egyenletek alapján, vagy grafikus úton teljes pontossággal meg lehet határozni, s amelyeknél ennél fogva a keletkező belső erők nagysága is biztosan meghatározható; azok a T.-k ellenben, amelyeknél a reakciók s így a belső erők is, csak közelítő föltevések (a rugalmassági elmélet) segítségével határozhatók meg: erőtanilag határozatlan T.-k. Ilyen határozatlan T.-k: a többtámaszú T.-k, a lapokra támaszkodó és kétcsuklós ív.-T, boltozatok, a kéttámaszú rácsos gerenda-T.-k közül a többszörös rácsozásúak stb. Az újabb vashídszerkesztők az ilyen erőtanilag határozatlan T.-k alkalmazását leehtőleg mellőzik. Osztályozhatni végül a T.-kat a szerkezetben vitt szerepükhöz képest mint fő- és mellék- (kereszt-, hossz-stb.) T.-kat, vagy még alakjuk szerint (trapéz-T., parabola-T.) és első alkalmazóik nevei után (Gerber-, Paoli-, Polonceau-, Schwedler- stb. T.-k).

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás

• Fahíd
• Hídszerkezet