Tasner

Antal, Széchenyi István gróf titkára, és hazafia törekvéseiben lelkes segéde, szül. Öskün (Veszprém) 1808 máj. 5., megh. 1861 aug. 25-én. A középiskolát Veszprémben, Kőszegen és Pesten végezte, s a filozofiai tanulmányokat a pesti egetemen, hol a német, francia, olasz és angol nyelveket is elsajátította. A jogtudományokat Pozsonyban hallgatta. E tanfolyama közben 17 éves korában nevelő volt Széchenyi pál gróf házánál, részint Sopronban, Zichy-Ferraris Lajos gróf mellett. Négy évet ez állásban töltve el, megismerkedett Széchenyi István gróffal, aminek jövőjére nagy befolyása lett; 1829. Pester jött hol ügyvédi pályára készült; még ugyanazon évben Andrássy György titkára lett, s e helyzetben maradt 1832 őszig, miután 1831. az ügyvédi vizsgálatot letette. 1833 nov. 1-től fogva Széchenyi István gróf vette maga mellé titkári minőségben s ez maradt 1848 szept. 5-éig, a grófnak közügyektől visszavonulása napjáig. Miután a nagy hazafi gróf a budapesti lánchíd eszméjét megpendítette s az óriási vállalatot életbe léptette: 1840 óta a lánchíd-társaság titkára lett, már 1832. az eszme első megpendítése óta a nagy mű előkészületeiben munkás részt vévén. E közben ismerkedett meg Sina Simon báróval, kinek később titkára lett. Az 1827-29-iki országgyülésen mint jogtanuló, az 1830. és 1832-36-ikinak egy részén mint Andrássy György gróf titkára, az 1839-40-ikin mint Széchenyi gróf titkára s a távollevő Zichy László gróf követe vett részt. Titkári állásában több alkalma volt utazásokat tenni a külföldön. Először 1832. utazott Széchenyi István gróf és Andrássy György gróf oldalán Németországon és Belgiumon keresztül Angliába, honnét Párison át tért vissza. Ez utazás fő célja volt a budapesti álló hídra vonatkozó adatok beszerzése, miről 1833. Pozsonyban nyujtották be Jelentésüket. Azután 1834-ben Széchenyi István gróffal, mint az Alduna szabályozására kinevezett kir. biztossal járta be Oláhországot Bukarestig, Bolgárország és Szerbia patmelléki vidékeit, hol Hindoglu zimonyi cs. kir. tolmács, s ennek német-török nyelvtana segélyével, s a Belgrádban, Viddinben stb. talált törökökkel való személyes társalgás útján, egyéb nyelvkincse gazdagítására, sajátjává tette a török nyelvet is, melyet szeretettel tanulmányozott. A Széchenyi által alktott többféle egyletek és vállalatoknál azok szervezési és első fejlődési korszakában rendszerint ő volt a tollvivő és előadó; igy p. a pesti nemzeti kaszinónál, lóversenyeknél, állattenyésztő társaságnál, melyből a gazd. egyesület származott, a duna- és Tiszaszabályozásnál. stb. Ő szerkesztette a nemzeti kaszinó évkönyvét 1834-41.; a Gyepkönyvet 1831-41., ő magyarosította az angol szabályokat. Az akkori hirlapokba és folyóiratokba többször szolgáltatott cikkeket és pedig szépirodalmi fordításokat is, nevezetesen az Athenaeumba, de nagyobb önálló munkákat nem irt. A magyar tudományos akadémia 1833 nov. 25. levelező tagjává választotta, hol a zsebszótári munkálatoknál vett részt. Széchenyi István gróf e kedvelt megbizottjának hagyta összes naplóit, jegyzeteit és levelezéseit, s ezt bizta meg azok átnézésével s kiadásával; T. örököseitől e kincset a magyar tudományos akadémia vette meg és dolgoztatta fel Zichy Antal álta.

Forrás: Pallas Nagylexikon