Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Tasso... ----

Magyar Magyar Német Német
Tasso... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Tasso

híres emberek

1. Bernát, olasz költő és államférfiu, szül. Velencében 1493-ban, megh. mint Ostiglia krományzója 1569 szept. 4. udvari hivatalnok volt; beutazta Franciaországot, Spanyolországot, Flandriát, és 1535-ben mint Ferrante Sanseverino salernói herceg titkára, V. Károllyal együtt Tuniszt. Fő műve: Amadigi (Velence 1560) c. eposza. Egyéb munkái: Floridante (1587, melyet fia T. Torquato végzett be), lirai költemények, melyek Amori (u. o. 1555, majd 1560), később pedig Rime (Bergamo 1749, 2 köt.) c. jelentek meg. Vannak azonkivül levelei is: Lettere (Padova 1733-53, 3 köt.).

2. T. Torquato, az előbbinek fia, olasz költő, szül. Sorrentóban 1544 márc. 11., megh. Rómában 1595 ápr. 25. A jezsuitáknál tanult Nápolyban, aztán 13 éves korában teologiát, jogot, filozofiát hallgatott Padovában. utóbb Este Lajos biboros Ferrarába hívta, ahol megnyerte II. Alfonz herceg és két húga, Lukrécia, a későbbi urbinói hercegnő, és Leonóra kegyét. Az ő buzdításaiknak engedve fogott nagy eposza megirásához is. 1570 és 1571-ben elkisérte a herceget Franciaországba. Ferrarába visszatérve, csakhamar rosszul kezdte magát érezni az udvarban; természeténél fogva melankolikus és ingerlékeny lévén, azt vélte, hogy mindenütt az irigyek ármánykodásai veszik körül. Egy ízben valami vétsége miatt a herceg elfogatta, de csakhamar visszaadta szabadságát azzal a feltétellel, ha betegségére orvosoknál fog keresni gyógytást. T. az üldözési mániához közelálló baja ez által még növekedett s egy nap Rómába szökött. Eleonóra hercegnő iránti szenvedélyes szerelme azonban csakhamar visszatérítette Ferrarába. Időközönként kitörő elmbetegsége folyvást gyötörte s állítólagos üldözésektől való félelmében másodszor is megszökött Ferrarából. De hiába keresett Mantovában, Padovában, Velencében, urbinóban, Torinóban nyugalmat beteg kedélyének és szivének, lázas izgékonysága nem hagyta el. 1579-ben Alfonz herczeg Ferrarába hozatta és a Szent-Anna-kórházba helyezte el s ott gyógyttatta. A hercegnek a költő iránt tanusított ez a bánásmódja adott alkalmat arra a téves feltevésre, hogy a herceg T.-t Eleonóra iránti szerelmével a hercegi házon ejtett sérelem miatt börtönbe záratta. 1586-ban Gonzaga Vince mantovai fejedelem közbenjárására Alfonzo ismét szabadon bocsátotta T.-t, aki erre folytonos nyomorral és szegénységgel küzdve, szerte bolyongott Itáliában. T.-nak egyik pártfogója, Cinzio Aldobrandini biboros utóbb rábirta a költőt, hogy Rómába menjen, ahol az olasz poéták legnagyobb dicsőségében akarták részesíteni s költői koszoruval megkoszoruzni. De T. a koszoruzás ünnepélye előtt még néhány nappal előtt meghalt. A római San-Onofrio-kolostorban temették el, ahol szobrot is állítottak neki. Ferrarában, Sorrentóban, Bergamóban és Nápolyban is vannak szobrai. T. nemes, méltóságos nyelvénél, csodabáju, zengzetes verselésével, megkapó költői nyelvénél fogva első helyet foglal el az olasz versművészek között. Világhirü eposzán kívűl a lirai és drámai nemben is sok klasszikus becsü dolgot alkotott. T. először megjelent eposza: Il Rinaldo (Velence 1562); utána következik; La Gerusalemme liberata (A megzsabadított Jeruzsálem), fő műve, amelyben 20 évenken át Jeruzsálemnek Boullon Godofrédtól való megvételét zengi (Parma 1581). Az eposz több magyar fordításban is megvan: Tanárki Jánostól (3 köt., Pest 1805), Bálint Gyulától (Bécs 1883) és Jánosi Gusztávtól (2 köt., Budapest 1893). A Megszabadított Jeruzsálemnél kisebb értékü a Gerusalemme conquistata (Meghódított Jeruzsálem, Róma 1593), amely különben nem egyéb, mint az előbbinek rosszabb átdolgozása. T. egyéb munkái: La divina Settimana (Velence 1600); Il Monte Oliveto (Róma 1605), Le Lagrime di Maria (u. o. 1593). Világirodalomszerte mintául szolgált T. pásztordrámája, Aminta (1572), amelyet Csokonai Vitéz Mihály magyarra is lefordított (Nagyvárad 1806). Említendők még Torrismondo c. szomorujátéka (Bergamo 1587), Veglie (Páris 1799) cím alatt megjelent panaszai s kortörténeti szempontból nevezetes levelei: Lettere (kiadta Guasti, Firenze 1852-55, 5 köt.). Prózai munkái közül a Dialoghi válnak ki bölcselő tartalmukkal. Az Albertitől kiadott Manoscritti incleti di T. T. (Lucca 1837) nem valódiak. T. hatással volt a magyar irodalomra is, különösen Zrinyi Miklósra, akinek főleg Zrinyiászán a T. eposzainak hatása sok helyt feltünő. T. fő művének külön kritikai kiadásai közül megemlítjük az Orelliét (Zürich 1838), a Scartazzinét (2 kiad. Lipcse 1882). T. összes műveinek kiadásai: Opere di T. (Firenze 1724, 6 köt.; Velence 1722-42, 12 köt.); teljes kiadás Rosinitól (Pisa 1820, 30 köt.); válogatott kiadás: Opere scelte (Milano 1824, 5 köt.).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is