Tatár

v. tatar, ez utóbbi alakban kivált a székelységben a. m. rossz, hitvány, semmirekellő, alávaló, rongyos. De a T. szónak már a régi nyelvben is megvan e második értelme. Ipolyi mitologiai vonatkozásokat következtet belőle, valamint azon szólásmódokból, minők: «viegyen a T.», «hajtson a T.» stb., melyekben a T. szónak az ördög és fene szókkal rokonértelme látszik lenni. Figyelembe veendő mindenesetre az is, hogy az északnémet és skandináv folkloreban a vándorcigányok is T. néven szerepelnek. V. ö. Ipolyi, magy. Myth.

Forrás: Pallas Nagylexikon