tatárjárás

A Közép-Ázsia sztyeppéin élő, nomád állattenyésztéssel és vadászattal foglalkozó törzseket egyesítő mongol-tatár birodalom hadjárata 1241-1242-benMo. meghódítására. A Dzsingisz kán szervezte tatár sereg katonai fölényét a vasfegyelem, az egyes csapatok rendkívüli mozgékonysága és a kínai haditechnika biztosította. A tatárjárást Dzsingisz kán unokája: Batu kán vezette; 1240-ben elfoglalták Kijevet, és 1241 elején egyszerre intéztek támadást Mo. és Lengyelország ellen. IV. Béla király sem a feudális uraktól, sem a pápától nem kapott érdemleges támogatást, s 1241. ápr. 11-én a Sajó torkolata melletti Muhi falunál súlyos vereséget szenvedett. Ezt követően előbb Ausztriába, majd az Adriai-tenger egyik szigetére menekült. A tatárok 1241-1242 telén a befagyott Dunán átkelve a Dunántúlt is elfoglalták és - a várral védett helységek kivételével - az egész országot feldúlták és elpusztították. 1242 nyarán a tatárok - hátországuk bizonytalanság és a nagykán halála miatt kivonultak az országból. IV. Béla nagy energiával megkezdte az ország újjáépítését: a feudásli urakat kővárak építésére kötelezte, támogatta a városok fejlődését, és külpolitikáját is az újabb tatárjárás megakadályozásának szolgálatába állította.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás

• pápa