Tatárka-kiütés

(fagopyrismus), tatárkafélékkel etetett állatok pigmentnélküli bőrrészletein a napfény behatása alatt fejlődő gyuladás. Leginkább fehér vagy tarka juhokon, főleg bárányokon, továbbá kecskéken, kivételesen pedig sertéseken, szarvasmarhákon és lovakon is kerül észlelés alá. A fénysugarakat elnyelő sötét szinü bőrrészletek sohasem betegszenek meg, borus időben pedig hasonlóképen nem lép fel a bántalom. A betegség tünetei a következők: A fej s némelykor a nyaknak bőre is kipirosodik, melegebb, duzzadt s felületén helyenkint egészen borsómekkoraságu hólyagok fejlődnek, melyek megrepedése után a bennük foglalt sárgás, tapadós folyadék varakká beszárad; utóbbiak leválása után a bőr visszanyeri rendes kinézését. A kiütés fejlődését erős viszketés kiséri, mely az állatokat a beteg testrészek gyakori dörzsölésére készteti; az esetek egy részében pedig feltünő izgatottság, görcsök, sőt valóságos dühöngés is, később pedig erős tompultság, valamint szaporább és nehezített lélekzés és a test hőmérsékletének lázas emelkedése is észlelhető. Ezek a tünetek hamar elmulnak és a bőr gyuladása is alábbhagy, amint a tatárkaetetés beüntetése mellett az állatok árnyékos helyen, borus időben vagy az istállóban tartatnak, de legtöbbször még egy-két hét mulva újból súlyosbodik az állapot, amint egy ideig a napfénynek voltak kitéve. A kiütött betegség tehát az állatok istállóztatásával, illetőleg árnyékos helyen tartásával magától megszünik. Különös kezelést csak az igen súlyos esetek igényelnek, amidőn a gyuladt bőrrészleteknek bekenése faolaj és mészviz keverékével, ólomecettel, kreolinvizzel stb., a fejre alkalmazott hideg borogatással kapcsolatban, sietteti a gyógyulást. A betegség elkerülése végett tanácsos a tatárkát a fehér bőrü állatokkal csak éjjel, borus napokon v. istállóban etetni.

Forrás: Pallas Nagylexikon