Tátogatók
a csukottajkuak, Scrofulariceae, Scrofulariaceae,
angiospermia Linnénél, tákajakfélék, alakosak, personatae), kétszikü,
forrtszrimu családja az ajakos viráguaknak. Többnyire füvek vagy félcserjék.
Száruk hengerdek vagy 4-szögletü, levelük váltakozó, átellenes vagy örves,
hasítatlan vagy szárnyasan szabdalt, melléklevél nélkül. Virágjuk tökéletes,
többnyire arcforma vagyis zygomorf, a levél tövéből nő, gyakran fürtté
csoportosodik. A magnak húsos vagy porcogós magfehérje van, csirája egyenes
vagy görbe, szikje apró, tompa. Mintegy 1900 faja az egész földön terem,
legtöbb a meleg tartományokban, kivált az északi földgömbön, a hideg övön
kevés. A gyűszüvirág, istenkegy stb. mérges, sok szép kerti virágunk is e
családbeli (medveszája, papucsvirág, Salpiglossis, Mimulus). A T.-hoz sorozzák
vagy alcsaládként alárendelik a kakascímerféléket. Porfejtőjük tövén szálkaféle
toldaléka van, ezenkivül gyökéren élősködnek (zöld v. félélősködők: csormolya,
kakastaréj, szemvidító stb.). Az ökörfarkkóró meg a Scrofularina Heer néhány
faja a geologia harmadkorából ismeretes.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|