Tauffer

Vilmos, orvos, a szülészet és nőgyógyászat nyilvános rendes tanára, szül. Kolozsváron 1851. Orvosi tanulmányait részben a pesti, részben a bécsi egyetemen elvégezvén, 1874-ben Budapesten orvosdoktorrá avatták és még ugyanezen évben a szülészeti tanszék mellé gyakornokká nevezték ki. A következő évben egyetemi ösztöndíjjal külföldre utazott s nemsokára a freiburgi egyetem szülészeti klinikáján Hegar mellett tanársegéd lett és ezen minőségében két évig működött. Időközben beutazta Anglia, Franciaország és Svájc nevezetesebb egetemi városait. 1878. a boszniai mozgósítás miatt haza kellett térnie. Az okkupáció után a budapesti egetem szülészeti klinikáján lett első tanársegéd és még ugyanezen évben magántanár. 1881-ben, amikor a második szülészeti és nőgyógyászati tanszéket szervezték, őt nevezték ki ezen tanszék rendes tanárává. Rendkivüli tagja az országos közegészsügyi tanácsnak, elnöke a balneologiai egyesületnek, tagja több német tudós társaságnak, rendes tagja s zékes fővárosi bizottságnak. Nagy szabásu irodalmi munkásságot fejtett ki; dolgozatai nagy részt német nyelvü szaklapokban is megjelentek: A külső nemző részek befolyása a gyermekágyban (Orvosi Hetilap 1876); A terhesség és méhrák szövődményei különös tekintettel a szülésre (u. o. 1876); A szülészet és nőgyógyászat Boroszlóban (u. o.); Korai klimax létrehozatala a petefészek kiirtása által (u. o.); A hüvely és a méhelőesésnek létrejöveteli módja; Prophylaxis és némely a kezelésre vonatkozó megjegyzések (u. o. 1877); A prophylactikus alagcsövezés kérdése a petefészki daganatok kiirtása után (u. o.); A londoni nőgyógyászat (u. o. 1878); A nők castratiója (Budapest 1878); Az osteomaliciáról; Gátképlésről; A hólyag-, hüvely-, méhsipolyról (Orvosi Hetilap 1879); A méhnyak mély repedéseinek kezeléséről (u. o.); Hólyag-, hüvvelysipoly s méhzárlat (u. o. 1880); Húgycső-, hólyag-, hüvelysipoly (u. o. 1881); A méh helyzetváltozása által okozott reflex hányás (u. o.); A méhcsonkításról (u. o.); Haematocele retrouterinum (u. o.); A rákos méh részleges és teljes kiirtása (u. o. 1882); Méhen kivüli terhesség (u. o. 1885); A szülészet ügyének állása hazánkban (Budapest 1891); Pyonephrosis, nephrotomia (Orvosi Hetilap 1893); Az osteomalacia, csontlágyulás (a Belgyógyászat kézikönyve 2-ik kötetében, Budapest 1895).

Forrás: Pallas Nagylexikon