Taunus
földrajz
hegytömeg Hessen-Nassauban; szélesebb értelemben véve,
magában foglalja a Rajna, Majna, Lahn és Wetter közt fekvő hegyes vidéket;
szorosabb értelemben csupán annak D-i szegélyét, amelyet a Walluf-szakadék két
részre oszt. A kisebbik (20 km.) a Rheingaugebirge a Rajna jobb partjára
ereszkedik le; a nagyobbik (45 km.) a Magas-T. pedig a Wetter felé. Legnagyobb
magasságát az Altkönig (798 m.), a Kis- (827 m.) és a Nagy-Feldbergben (881 m.)
éri el. A déli lejtő meredek, az É-i ellenben szelid. Belső alkata a
Hunsrückéhez (l. o.) hasonlít. Fő tömege kövületek nélkül szűkölködő
agyagpalából áll. Ércekben a Lahn vidéke gazdag. Ahol lehet, lejtői meg vannak
mívelve; különösen D-i részeit szőllők, gesztenye-, mandulafaligetek takarják.
Hires a T. ásványvizforrásairól, aminők Wiesbaden, Schlangenbad, Schwalbach,
Selters, Hornburg és Soden. V. ö. Führer durch den T. (Wörls Reisehandbüncher,
Würzburg és Bécs 1889); Die Heilquellen des T. (kiadta Grossmann, Wiesbaden
1887).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|