Távlat

a festészetben a síkon ábrázolt valóságnak plasztikus látszatban való feltüntetésére szolgáló eszköz, melynek törvényeit az optika állapítja meg. Az egyiptomiak nem ismerték a T. törvényeit; festményeiken az egymás után következő tárgyakat vagy egymás fölött tüntették föl, vagy pedig ugy hogy az elülsők eltakarják a mögöttük levőket; e mellett minden tárgyat laposan, egyedül szinekkel kitöltött körvonalakkal ábrázoltak. Hogy a klasszikus művészetben ösmerték-e a T.-ot, az még nincs eldöntve; a ránk maradt helyes T.-u falképek a T. törvényeinek tudományos ismerete nélkül, pusztán a természet megfigyelése után is készülhettek. A T. elméletét csak a XV. sz.-ban állapították meg, még pedig Vasari szerint Paolo Uccelli ésP. della Francesca. Az utóbbi tanulmányai alapján 1494. és 1508. Fra Luca Pacioli da Borgo San Sepolcro Velencében két művet adott ki, mely a T. törvényeivel először foglalkozik rendszeresen. Valamivel később tette közé Bürer a T. körül forgó nürnbergi tanulmányainak eredményét. Ez alapvető munkák megjelenése óta mérhetetlenül nagy irodalom támadt, mely a T.-tal tudományosan foglalkozik.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás

• Ayonometria
• Légtávlat
• Vonaltávlat