Távollét
meghatározás
(absentia), bizonyos meghatározott helyen való
jelenlétnek, jelesül a lakhelyen való jelenlétnek ellentéte. Jogi értelemben
távollévőnek mondjuk azt, aki adott időben nincs azon a helyen, ahol való
jelenlétét valamely jogi érdeke követeli. Az ebből származható joghátrányokat a
távollevő viselni tartozik. A peres eljárásban ez ellen igazolásnak van helye.
Némely törvény szerint távollevő ellen az elbirtokláshoz hosszabb idő
szükséges, igy a római jog szerint ingatlannál jelenlevők közt (inter
praesentes) tiz év, távollevők közt (inger absentes) husz év szükséges. Ha a
felek az elbirtoklási idő alatt részben jelen, részben távol voltak, a T. két éve
a jelenlét egy évének veendő. Távollevők a törvény értelmében azok, kik nem egy
tartományban laknak. A távollevő érdekeiről gondnok (curator absentis)
felállítása által történik gondoskodás. Az 1879. L. t.-c. értelmbéen a t. a
magyar állampolgárság megszünésének egyik módja. Az a magyar állampolgár
ugyanis, ki a magyar kormány vagy közös miniszterek megbizása nélkül tiz évig
megszakítás nélkül a magyar korona területén kivül tartózkodik, amgyar
állampolgárságát elveszti s ez a következmény kiterjed a távollevő férfinak
vele élő nejére s vele levő atyai hatalom alatt álló kiskoru gyermekeire. Nem
távollevő azonban az, aki útlevéllel utazik, mert ennél a T. ideje attól a
naptól számítandó, amelyen útlevele lejárt. Kikerülhető továbbá a T.-nek ez a
következménye az által, hogy a távozó távozása előtt vagy bármikor a tiz év
lejárta előtt illetékes hatóságánál (alispán, polgármester) magyar
állampolgárságának fentartását bejelenti, útlevele lejártával újabb útlevelet
szerez, vagy konzuli hivataltól tartózkodási jegyet nyer, v. valamely
osztrák-magyar konzuli község anyakönyvébe magát beiratja.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|