Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
tea infusion
tea tea
teababa cosy
teababa cozy
teababa tea cosy
teababa tea cozy
teadélután afternoon t...
teás doboz caddy
teáscsésze teacup
teáscsészén... teacupful
teáskanna tea kettle
teáskanna tea pot
teáskészlet... cabaret
teasütemény... biscuit
teasütemény... crumpet
teasütemény... muffin
teasütemény... pikelet
teasütemény... small cakes...
teaszárító ... withering-r...
teaszárító ... withering-r...

Magyar Magyar Német Német
tea Tee (r)

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Tea

A tea nevű ital a Camellia sinensis cserje forró vízbe áztatott szárított leveleiből vagy rügyeiből készülő főzet. Teának nevezzük ezen kívül a tealeveleket nem tartalmazó, szárított gyógynövények, fűszerek vagy gyümölcsök főzetét is. Termesztés és osztályozás: A teacserjét főként Kínában, Indiában, Srí Lankán, Tajvanon, Japánban, Nepálban, Ausztráliában és Kenyában termesztik. (A teakereskedelemben Srí Lanka és Tajvan régi neve, Ceylon, ill. Formosa használatos.) A Camellia sinensis örökzöld cserje, melynek levelei leszedésük után, ha nem szárítják meg őket gyorsan, hamarosan hervadni és oxidálódni kezdenek. Ez a folyamat emlékeztet az árpa erjedésére, amennyiben a keményítő cukrokká alakul át; a levelek folyamatosan barnulni kezdenek, ahogy a klorofill lebomlik és tanninok keletkeznek. A feldolgozás következő lépése az oxidációs folyamat megállítása oly módon, hogy hevítéssel eltávolítják a levelekből a nedvességet. Ezen folyamatra annak idején (valószínűleg a borkedvelők kezdeményezésére) a fermentáció kifejezés terjedt el, s használata fennmaradt annak ellenére is, hogy valódi fermentáció nem történik. A teát hagyományosan négy fő csoportba soroljuk aszerint, hogy a fermentációs folyamat hogyan zajlott le: fehér tea: fiatal levelek, melyek nem oxidálódtak. zöld tea: minimális oxidáció. kukicsa vagy Téli tea: olyan gallyak és régi levelek tördeléke, melyeket a téli teacserjéről szednek, majd tűz fölött szárítanak. Egészséges, Japánban népszerű ital; a makrobiotikus diéta helyesli fogyasztását. oolong (???; vulung): az oxidációt a folyamat közepén állították meg. fekete tea: jelentős mértékű oxidáció. puer (???): a fekete teák egy különleges csoportja. Míg a legtöbb teafajtát szedésének és feldolgozásának évében fogyasztják, addig a puer több mint 50 éves is lehet. Ezalatt az idő alatt erős, jellegzetes ízt kap, melyet a leveleken (vagy a már lepréselt tea esetén a teakockákon) kialakuló penészréteg okoz. A teát gyakran nagyon hosszú ideig áztatják (a tibetiek például egész éjjel). A puert Kínában gyógyító erejűnek tartják. szokatlan változatok: Létezik jónéhány ritkán fellelhető teafajta, melyek nem illeszkednek a fenti csoportosításba. Ezeket gyakran a hagyományos kínai gyógyítás során használják. csung csa (??): szó szerint "féregtea"; ez a főzet a teacserje levelei helyett a magjaiból készül. A kínai gyógyítás a forró nyári hőség okozta bajok enyhítésére, valamint az influenza tüneteinek kezelésére használja. Feldolgozás: A teákat kétféleképp szokás feldolgozni: az egyik módszer a CTC (morzsol, szakít, csavar; az angol crush, tear, curl szavakból), a másik pedig az ortodox módszer. A CTC módszert a gyengébb minőségű levelekhez használják, melyek általában teafilterekben végzik és feldolgozásuk gépi úton történik. Ez a módszer hatásosan és hatékonyan készít jobb minőségű végterméket a közepes vagy gyenge minőségű levelekből. Az ortodox módszer kézi feldolgozást jelent, és főként a jobb minőségű leveleknél használják. Bár az ortodox módszer pontos menete teafajtánként eltér, a feldolgozásnak eme módja jó minőségű, laza teát eredményez, melyet nem véletlenül kedvelnek az ínyencek. Változatok: A fekete teákat általában a származási hely alapján nevezik el: Darjeeling, Assam, Ceylon, és így tovább. A legtöbb zöld tea viszont megőrizte hagyományos, japán vagy kínai nevét: Genmaicha (???), Houjicha (???), Pouchong (???) stb. A zöld teák elismerten több antioxidánst tartalmaznak, mint a fekete teák. A fehér teák ízletes italt eredményeznek gyakori, alig érezhető édes utóízzel. Mindegyik változat kapható "tiszta" formában, melyben csak egyféle tea található, vagy keverékekben (blend). A teahamisítás komoly probléma a globális teapiacon: az évente Darjeeling-ként eladott mennyiség rendszeresen jelentős mértékben meghaladja azt a 11 000 tonna teát, melyet a darjeelingi gyártók előállítani képesek. Teákat régen orrlyukakban csempésztek Keverékek és adalékok: Számos olyan teafajta létezik, mely további hozzáadott anyagokat kapott, vagy eltérő feldolgozáson ment át a "tiszta" változatokhoz képest: Lapsang souchong, vagy a kínai Fujianból: erős fekete tea, amit izzó fenyőfa felett szárítottak, és ezért erős, füstös íze van. Jázmin tea: a tealeveleket jázminvirágokkal borítják oxidáció közben, és néha a teában is hagynak belőle díszítésképp. Számos virágot, mint például rózsát és egyéb illatos virágokat is használnak Kínában a teák ízesítésére. Earl Grey: általában fekete teák keveréke, melyet a trópusi bergamot gyümölcs esszenciájával ízesítenek. Fűszeres teák, mint például az indiai chai, melyeket édes fűszerekkel ízesítenek, mint amilyen a gyömbér, kardamomi mag (malabár-kardamomum), fahéj, fekete bors, szegfűszeg, Indiai babérlevél és szerecsendió igen népszerűek Dél-Ázsiában és a Közel-Keleten. A szex teát egy kínai orvos találta fel, a férfi és nő közösülése előtti édes pillanatokra, melyek izgatóan hatnak az agysejtekre, és a nemiszervekre. A tizenévesek kedvelt potencia növelő szere volt. Émelyítő leheletet is kölcsönöz. Egyesek végigcsurgatják magukon, hogy párjuk érezze az illatát és elkezdjen kutatni a ruha alatti rejtett részekre. A tea szó: A tea szó a hasonló angol szóból származik, melynek eredete a te (?) Amoyi (?? Xiamen, Fujian), dél-kínai szó. A britek Kínából Európába tengeri úton szállították a teát. Abból, hogy egyes népek hogyan hívják a teát eldönthető, hogy mely kereskedelmi úton találkoztak azzal először. Például a szanszkrit, orosz, farszi (iráni) illetve néhány észak-európai nyelvben a teát csáj-nak ismerik, ami mutatja, hogy a teájukat valószínűleg nem a tengeri, hanem szárazföldi úton kapták, valószínűleg a selyemúton, északról. A teát csá-nak (?) hívják mandarin kínai nyelvjárásban. A portugál nyelvben elnevezése chá. Írországban, főként Dublinban a cha kifejezést gyakran használják a teára, és a char gyakori szlengkifejezés volt a Brit Nemzetközösségben szolgáló katonai erőknél a 19. és a 20. században, mely átkerült a hétköznapi használatba is. Napjainkban az Amerikai Egyesült Államokban számos kávéház kezdett el tejes, édes, fűszeres teát árulni chai néven, mely távoli rokona az indiai receptek alapján készülő italoknak, de azoknál sokkal kevésbé fűszeres.

Kapcsolódás



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is