Tefszír

a. m. magyarázat, de különösen a Korán exegezise, melynek az iszlámban nagyon terjedelmes irodalma van. Az e körbe tartozó művek részint filologiai, részint dogmatikai, részint teozofiai vagy végül a tradició szempontjából tárgyalják az iszlám szent könyvét. Az utóbbiak közül a leghiresebb és legterjedelmesebb a Tabarí T.-je, mely azonban nem igen terjedt el. Nagyobb szerencséje volt a mohammedánok között Al Zamakhsari (1075-1143) Al-Kassáf címü, dogmatikai tekintetben igen fontos T. munkájának (kiadva Kalkutta 1856 és többször Kairóban), s Al-Baidháví (megh. 1292.) legelőször Fleischertől (2 köt., Lipcse 1844-48) kiadott munkájának, mely Keleten közönségesen T. alkádhi (a kádi T.-je) névven ismeretes. Nagyon népszerü a T. Dselálein (azaz a két Dselál) név alatt közkézen forgó és Keleten sokszor kiadott Korán-magyarázat. Dselál al-dín al-Mahalli (megh. 1460.) kezdte, befejezését azonban Dselál al-dín al-Szujutîtól (megh. 1505.) nyerte (legjobb kiadása: Bulak 1293, hidsra). Nagyon terjedelmes és a Koránhoz kapcsolható összes vonatkozásokat felölei Fakhr al-dín al-Rázî (megh. 1209.) A titkok kulcsai (Mafâtîh al-ghaib) címü nagy exegetikus munkája (több keleti kiadásban, 8 kötet), melyet az iszlám teologiai enciklopédiájának nevezhetünk. A miszticizmus szempontján indul Muhjí al-dín ibn al-"Arabî, hires mohammedán teozofus (megh. 1240.) T.-ja (Bulak 1283, 2 köt.). Az exegetikus tudományhoz Itkán címen nagy fontosságu bevezetést irt a fent említett Szujúti. Ugyanő a T.-munkák irodalomtörténeti kimutatását is összeállította; kiadta Meursinge (Sojutii liber de interpretibus Korani, Lejda 1839).

Forrás: Pallas Nagylexikon