Tegetthoff Vilmos

Tegetthoff Vilmos, osztrák-magyar altengernagy, a «lissai hős», szül. Marburgban (Stíria) 1827 dec. 23., megh. Bécsben 1871 ápr. 7. Iskolai tanulmányainak befejeztével a velencei tengerészeti kollégiumba lépett, honnan 1845. mint tengerészeti hadapród avattatott fel a hadi tengerészet szolgálatába. 1848. Velence ostromában tiszti rangban vett részt, 1852. pedig sorhajóhadnagy lett, mint ilyen 1854-55. a szulinai Duna-torkolatnál egy hadi hajót vezényelt, hogy ott az orientális zavarok közepett a rendet fentartsa. 1857. a Vörös-tenger és az Adeni-öböl partjaira küldetett, hogy a szuezi csatorna kiépítésére való tekintettel, az ottani helyi viszonyokról információkat szerezzen. Visszatérve korvetta-kapitánnyá neveztetett ki, mely minőségben a Frigyes főherceg korvettának parancsnoka volt, és azzal a Közép-tengeren, valamint a marokkói partok mentén hajózott. A következő évben a tengerészeti főparancsnokságnál osztályfőnök és egyúttal Ferdinánd Miksa főherceg szárnysegéde lett, kivel még ugyanazon évben tudományos tengeri utazásra Braziliába indult. 1860-ban fregatta-, 1861-ben sorhajókapitánnyá neveztetvén ki, mint hajóparancsnok alkalmaztatott. 1864. a schleswig-holsteini háboru kitörésekor mint hajórajparancsnok az Északi-tengerre rendeltetvén, az Elbe és Weser folyók torkolatait elzáró dán hajórajjal máj. 9. Helgolandnál megütközött, s dacára égő hajójának (Schwarzenberg fregatta), a dánokat az ostromzár abbahagyására kényszerítette. T. ezen első fényes fegyverténye által szerezte meg az ellentengernagyi rangot és a Mária-Terézia-rend lovagkeresztjét. A háboru után a hadi tengerészet szervezésében működött közre, mig 1866. az osztrák-porosz-olasz háboru kitörésekor az osztrák hajóhad parancsnokságával bizatott meg. T. a vezénylete alatt álló hajóhaddal Pola külső kikötőjében a fasanai öbölben horgonyzott, amidőn értésére esett, hogy az olasz flotta Lissa szigetét ostromolja. T. e hirre rögtön Lissa alá sietett, s ott jul. 20. hét páncél- és több kisebb-nagyobb fahajóból álló hadával az aránylag sokkal erősebb olasz flottát egy órai heves csata után teljesen megverte. A lissai győzelem után az uralkodó T.-ot altengernaggyá nevezte ki, később pedig a Mária-Terézia-rend középkeresztjével tüntette ki. T. ezután a legünnepeltebb ember lett, s több város őt díszpolgárának választotta. Egy nagyobb utazásból, amelyet Angliában és Észak-Amerikában tett, visszatérve, T. 1867. Miksa császár holttestének Mexikóból való hazahozatalával bizatott meg, és e feladatának megoldása után, a Lipót-rend nagykeresztjének adományozása mellett, a hadi tengerészet parancsnokává, 1868. titkos tanácsossá és az osztrák urakházának tagjává neveztetett ki. Emlékére Bécsben, Polában és szülővárosában Marburgban díszes emlékszobrok állíttattak. V. ö. Beer Adolf, Aus Wilhelm von T.-s Nachlass (Bécs 1882); Admiral T. und die österreichische Kriegsmarine (Meran 1867); Attlmayer Ferdinánd, Der Krieg Österreichs in der Adria im Jahre 1866 (Bécs és Pola 1866).

Forrás: Pallas Nagylexikon