Téglagyártás

A téglák gyártására közönséges homokos, vas-oxidot és meszet tartalmazó, tehát nem tűzálló agyagot alkalmaznak. A homoksoványító anyagul szükséges, mert különben a kövér agyagból készített téglák térfogata szárítás- és égetéskor nagyon megkisebbedik s a téglák könnyen meg is repednek. A tégla az agyag vastartalma és az égetés foka szerint vörös-sárga, sőt egészen vörös-barna színű szokott lenni, de az oly vasas anyag, melyben sok mész van, erős égetéskor világos sárga színűvé lesz. Ez a szín tehát annak a jele, hogy a meszes tégla igen jól van égetve s azért az építész meg is követeli, hogy p. a kőbányai meszes agyagból készített tégla fehérre legyen égetve. Mész nélküli vasas agyag pedig füstölgő lángban szürke-fekete lesz és ilyenkor szén is rakódik le likacsaiban, mely feketére festi (l. Füstölt téglák). Kisebb gyárakban az agyagot későn ősszel ássák és télen át a levegőn kiterítve, kifagyasztják. Az agyag ez által meglazul és könnyebben feldolgozhatóvá lesz. Nagyobb gyárakban ezt az eljárást már nem alkalmazhatják, hanem a frissen ásott agyagot mechanikai eszközökkel közvetlenül dolgozzák fel. E célra leginkább hengerműveket alkalmaznak, hogy könnyen beáztatható legyen. Oly agyagot, melyben a már említett ártalmas anyagok (mészkő, kavics) előfordulnak, körülményesebben kell előkészíteni, ha jó téglát akarunk belőle nyerni. Ezt vagy sima hengerek között aprítják annyira, hogy az összezúzott kövek már nem árthatnak vagy - és ez a jobb eljárás - a köveket teljesen eltávolítják. Ezt alaposan iszapolással érik el, olyképen, hogy az agyagot híg péppé áztatják, s miután a durvább kövek leülepedtek, esetleg még csatornákon bocsátják át, melyeken a durvább homok is leülepszik. A finom agyagiszapot gödrökbe gyűjtik, melyekben, miután a víz a földbe szivárgott, a sűrű pép visszamarad. Ez az eljárás a legdrágább és azért leginkább csak cserép- és finomabb téglaáruk gyártására használják. Más eljárás szerint a kavicsos agyagpépet sűrű vasrácsozaton keresztül préselik, mely a köveket visszatartja. A rákosi téglagyárban alkalmazták először az ún. Siemon és Rost-féle szeparátort a kövek eltávolítására. Ez dezintegrátor, mely a nyirkos agyagot összemorzsolja, de a köveket nem aprítja. Az aprított anyag tölcsér alakú szitára kerül, mely az agyagot és a köveket elválasztja. Az ilyképen aprított és szitált agyag igen gyorsan felázik vagy közvetlenül az u. n. szárazon sajtolt téglák előállítására is alkalmazható. Az egyik vagy másik módon előkészített agyagot ezután gödrökben áztatják. Ha az agyagot soványítani kell, vagy ha többféle agyagot (pl. kövérebbet és soványabbat) akarnak összekeverni, kellő arányban rétegenként teszik az anyagokat a gödörbe, és áztatás után tapossák, míg a pép egyformává nem lett. Állandó gyárakban nyitott v. boltozatos kemencéket használnak. Ezekben is a rostélyok fölé csatornákat építenek, és ezekre rakják a téglákat. Egy egyszerű, szakaszosan működő kemencék helyett most leginkább a Hoffmann-féle körkemencéket alkalmazzák, melyekben folytonosan ég a tűz. Ezekben a kemencékben 60-70%-kal kevesebb tüzelőanyag fogy el, mint a szakaszosan égő kemencékben. A körkemencéket gázzal is fűtik. Ilyenkor a generátorgázt csatornák vezetik.

A téglaáruk többfélék. A közönséges fali tégla Ausztria-Magyarországban 315 mm (12") hosszú, 157 mm (6") széles és 78 mm (3") vastag; Németországban 2500 mm hosszú, 120 mm széles és 65 mm. vastag a normális tégla. Ezek a minta méretei; a tégla tehát égetés után kisebb, de a vakolattal együtt megfelel a normális méretnek. Alakra nézve is megkülönböztetünk közönséges fali téglát, ék alakú boltozatoknak, csatornáknak és kéménynek való téglákat, kövező téglákat stb.; finomabb téglák a sima felületű burkoló téglák és alaktéglák, melyeket a vakolatlan homlokzatokon alkalmaznak. Ezeket jelenleg többnyire szárazon sajtolják. Könnyű falaknak építésére lyukas téglákat (l. o.) alkalmaznak, melyeknek az az előnyük, hogy jobban kiégnek és szállításuk is olcsóbb; de ezek nem tévesztendők össze a lyukacsos téglákkal. Ugyancsak a téglagyárakban készítik a fedélcserepet, az alagcsöveket, a kongó téglákat (keramit), stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon