Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Téglakötés... ----

Magyar Magyar Német Német
Téglakötés... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Téglakötés

Téglafalban a tégláknak kötésbe való rakása, vagyis azoknak egymás mellé, fölé és mögé olyaténképp eszközölt elhelyezése, hogy az egész egy szilárd szerkezetet alkosson. E miatt szükséges, hogy 1. közvetlenül egymás fölött fekvő két téglasor álló hézagainak nem szabad sehol sem egymásra esniük; 2. az egyes téglasorok álló hézagai vízszintes irányban egyenesen nyúljanak át a falon; 3. az álló hézagok a falban lehetőleg váltakozzanak; 4. a fal külső színén egymásra következő két téglaréteg futó- és kötősorai váltakozzanak; 5. a fal belsejében minél több futósor legyen, melyek egymást hosszúságuk és szélességük felére takarják és végre 6. a falban minél több legyen az egész tégla. A fal rétegeinek téglái vagy párhuzamosan feküsznek a fal hosszához, vagy merőlegesek reá; az első esetben a téglákat futóknak hívjuk és ha a futók a külső falszínén vannak, az egész réteget futórétegnek; a második esetben a téglák kötők és a réteg kötőréteg. Úgy a futók, mint a kötők egész téglák; azonban, hogy a falszerkezetben a hézagokat váltakoztathassuk, vagyis a téglák kötésben legyenek, szükségünk van még darabtéglákra is, melyeket úgy nyerünk, ha az egész téglát hosszúsága irányába felezzük ), vagy szélessége irányában egy-, két-, v. háromszakosan (1214 és 34 tégla) darabokra osztjuk. Az állóhézagok adják meg a T.-nek jellegét; azok csoportosításának különfélesége szerint megkülönböztetünk: kéménykötést, bekötő kötést, kétsorú kötést, keresztkötést, lengyel v. gót kötést, hollandi kötést, átlós kötést, mintás kötést és pillér- vagy oszlopkötést.

A kéménykötés csak féltégla-vastagságú, terhet nem hordó falak kötése; csupa futósorokból áll. A bekötő kötés, egy tégla-vastagságú falaknál használatos; minden rétegben csak kötők vannak, melyek egymást fél tégla-szélességnyire födik. Fúrósorok hiányában hézagai könnyen szétnyílnak. A kétsorú kötésben minden harmadik réteg hasonló egymással és futó- és kötőrétegek váltakoznak. A legelterjedtebb kötőmód. A keresztkötésnél szintén futó- és kötősorok váltakoznak, de itt minden második futóréteget az alatta levő fölött, a fal hosszúsága irányában a téglahosszúság felével odább tolunk.

A fal színén így támadt görögkereszt-alakú idomok adták a kötés nevét. Szilárdabb az előbbinél. A lengyel vagy gót kötés lényegesen különbözik az előzőktől, mert ebben egy és ugyanazon rétegben váltakoznak a futó- és kötőtéglák. A hollandi kötésnél a kötőrétegben csak kötők vannak, ellenben a futórétegben kötők és futók váltakoznak. Az átlós rétegkötést vastag falaknál (várfalak) alkalmazzák. Ebben 6 réteg kötése változó; a fal külső színe keresztkötést mutat; belsejében azonban 4 rétegben a téglák 45° -os irányban fektetvék, két rétegben pedig a rendes keresztkötésben. A mintás kötés csak a fal külső fölületének díszítésére szolgál; az előbbi kötések bármelyike lehet, a díszítményt különböző színű v. fénymázas téglákkal rakjuk ki. A pillér- és oszlopkötés a pilléreknek v. oszlopoknak keresztmetszete szerint váltakozó. A hézagoknak ezeknél is lehetőleg jól kell egymást födni; irányuk sokszor sugaras.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is