Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
téglasor course
téglástrogl... hod
téglaszínű foxy

Magyar Magyar Német Német
Téglás... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Téglás

1. Gábor, archeologus, szül. Brassóban 1848 márc. 30. A középiskolát Nagy-Enyeden, felsőbb tanulmányait a budapesti egyetem bölcsészeti karán végezte. 1871. az akkor felállított dévai állami főreáliskolához tanárrá neveztetett ki s 1883 óta mostanig ez intézetnek igazgatója. Mint ifju tanár kedvvel foglalkozott Hunyad vármegye geologiai és természetrajzi viszonyaival s irta: A nagyágit és sylvanit hazájáról; A felfutó és kacsos növények élettani viszonyai, valamint A természetrajz a bécsi világtárlaton c. idevágó munkáit. Kutató kirándulásai közben keltették fel érdeklődését a barlangok, az őskori cseréptöredékek s római bányászeszközök és nemsokára kutató vággyal fordult az ercheologia felé. Tanulmányai kiegészítésére a külföld nagyobb muzeumait és régiségtárait tanulmányozta s 1877. kiadta első nagyobb őstörténelmi munkáját: A kőkorszaki ember nyomai Hunyad vármegyében címmel. Azóta sűrü egymásutánban jelentek meg archeologiai munkái, nagyobbrészt az akadémia kiadásában. Újabb alapvető és az aldunai római feliratok és utak kérdését tisztázó munkája: Újabb adalékok az aldunai zuhatagok sziklafelirataihoz, melyben a Marsigli Lajos báró (1640) által hasztalan keresett Gospodin szirt hármas feliratát tisztázza és a Lukács Béla miniszter támogatásával lemásolt Domitianus-táblát megfejti. 1894 nyarán Udvarhely vármegye keleti részén a Hargita alján elvonuló Kakasbarázda, Ördögárok stb. nevü sáncokat tanulmányozta s a Limes dacicus keleti szakaszát mutatta ki. 1895 nyarán a Peutinger-táblának Dáciába vonuló nyugati útvonalát fejtette meg s terjesztette a magyar tud. akadémia elé. Német nyelven is számos archeologiai tárgyu értekezés jelent meg tőle. Mint tanügyi iró is jelentékeny tevékenységet fejtett ki. Megirta az Első erdélyi vasút monográfiáját s számos közgazdasági, etnográfiai és archeologiai cikke jelent meg az Archeologiai Értesítő, Budapesti Szemle s a Hunyadvármegyei történelmi és régészeti társulat Évkönyveiben, valamint az Erdélyi muzeumegyesület és a Földrajzi Közleményekben. Szerkesztette az EMKE Úti kalauzát s szerkesztője Hunyad vármegye monográfiájának. 1888 óta a magyar tud. akadémia levelező, 1896 óta az országos közoktatási tanács tagja, ugyanakkor a főigazgatói címet kapta. A hunyadvármegyei történelmi és régészeti társulatnak alapítása óta muzeumigazgatója s mint ilyen Király Pállal együtt vezette a sarmizegethusai (Várhely) ásatásokat s a várhelyi amfiteátrum feltárási munkálatait. A hunyadvármegyei történelmi és régészeti társulat muzeuma a nyugateurópai archeologusok által is elismert gazdagságát az ő buzgóságának köszönheti.

2. T. István, pedagogus, az előbbinek öccse, szül. Sepsi-Szent-Györgyön 1853. Középiskoláit a sepsiszentgyörgyi kollégiumban és a nagyenyedi Bethlen-főtanodában végezve, 1871. az újonnan szervezett dévai állami tanítóképezdébe lépett. 1875. oklevelet nyervén a fograsi ev. ref. népiskolánál, majd négy évig a brassói állami elemi iskolánál, egy évig a petrosenyi állami elemi iskolánál szolgált. 1880. a nagyszebeni állami népiskolák igazgatójává, 1891. Nagy- és Kis-Küküllő vármegyék segédtanfelügyelőjévé, 1894. Torda-Aranyos tanfelügyelőjévé neveztetett ki. A népismével, régészettel és tájismertetéssel foglalkozó cikkei a Nemzet, Fővárosi Lapok és Kolozsvár c. lapok hasábjain, az Archaeologiai Értesítőben, továbbá a Kárpát-egyesületnek Erdély c. közlönyében az azokhoz tartozó illusztrációkkal jelentek meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is